Piaget pszichoanalitikus ihletettsége: Freud és a fiatal Piaget
Piaget és a pszichoanalízis kapcsolatának kérdése ritkán bukkan föl a tudományos diskurzusban, ezért nem könnyen megítélhető, hatott-e a pszichoanalízis, és ha igen, milyen módon a gondolkodására. Jelen tanulmány célja, hogy igazolja: a pszichoanalízis erősen formálta az ifjú Piaget szemléletmódját. Alátámasztásként a dolgozat első felében számba veszek néhány tényezőt, amelyek vélhetően megkerülhetetlenné tették Piaget számára a pszichoanalízisben való tájékozódást, majd fölvázolom azt a földrajzi és szellemi értelemben tett utazást, amely pszichoanalitikus tudását megalapozta, elmélyítette, illetve árnyalta.
A dolgozat második része egy konkrét példát középpontba helyezve illusztrálja Piaget és a pszichoanalízis találkozását. Freud és Piaget modelljének párhuzamba állításával mutatom be, hogyan képzelte Freud az autisztikus/autoerotikus fázistól a szocializálódottig tartó utat az én fejlődésében, és hogyan gondolkodott Piaget erről a szakaszosságról a gondolkodási módozatok bontakozásában. Szó esik a hasonlóságokról és a különbségekről, valamint arról is, hogyan él tovább Freudnak és Piaget-nak a modellt meghatározó szemléletmódja egyes mai pszichológiai irányzatokban. A példával egyben azt is szeretném érzékelhetővé tenni, hogyan tudta Piaget a pszichoanalízisből szerzett tudását saját fejlődéspszichológiájához adaptálni.
Mind a történeti áttekintést nyújtó első részben, mind pedig a háromfázisos modellek kapcsán igyekszem arra is fölhívni a figyelmet, hogy a pszichoanalízis hatása nem korlátozódik Piaget pályakezdésére, hanem, és ez adatokkal is alátámasztható, munkássága egészében jelen van. Mindezeket figyelembe véve már nem meglepő 1971-ben megfogalmazott álma, mely szerint a pszichoanalízis és az ő szemléletmódja egykor egy általános pszichológiában egyesülhet majd.
The relationship between Piaget and psychoanalysis is rarely tackled in academic discourse, therefore it is hard to judge whether and to what extent psychoanalysis influenced his thinking. This paper aims to prove that psychoanalysis strongly shaped the views of young Piaget. In order to support this claim, in the first part of the paper I list some factors that probably made it unavoidable for Piaget to get informed about psychoanalysis, then I sketch out the geographical as well as spiritual journey that founded, deepened and nuanced his psychoanalytical knowledge.
The second part of the paper focuses on a concrete example to illustrate the meeting of Piaget and psychoanalysis. By setting a parallel between Freud’s and Piaget’s models, I describe how Freud saw the path from the autistic/autoerotic to the socialized phase of the ego’s development and what Piaget thought about these stages in cognitive development. I describe both similarities and differences, and also how the views of Freud and Piaget regarding this model survive in certain present-day psychological schools. I also use this example to illustrate how Piaget could adapt his knowledge on psychoanalysis to his own developmental psychology.
Both in the historical overview of the first part and in the description of the three-phase models, I try to emphasize that the influence of psychoanalysis is not limited to Piaget’s early career but, and this is also supported by data, it is present throughout his work. Taking all this into account, it is not surprising that in 1971 he said: his dream was that one day, psychoanalysis and his approach would be united in a general psychology.