Meghívó

Kedves Érdeklődő!

A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület XXXI. Konferenciája 2025. október 3 – 4-én kerül megrendezésre. 2025-ben is a már ismerős, a résztvevők és előadók által is kedvelt Danubius Hotel Hungária City Center ad otthont a rendezvénynek.

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

József Attila

KÁOSZ - SZABADSÁG - REND

Freud egyik legnagyobb ellenállást kiváltó mondata a 20. század elején ez volt: „Az Én nem úr a saját házában” - azaz nem vagyunk szabadok, tudattalan mozgatók befolyásolják viselkedésünket, érzéseinket, gondolatainkat. Azóta ez a megállapítás egyre elfogadottabbá vált, és egyre több elmélet született arról, miben is áll ez a szabadsághiányos állapot, milyen meghatározottságok alapján fejlődik az Én. A személyiségfejlődésben különböző mértékben játszanak szerepet az ösztönök, a kapcsolatok, a veleszületett temperamentum, a családi-társadalmi környezet, a szerzett és öröklött testi tulajdonságok és így tovább – a viták arról szólnak, melyik elmélet mekkora szerepet tulajdonít az egyik vagy másik tényezőnek.

Külső és belső rend, külső és belső szabadság – ezek a fogalmak segítenek tisztázni a helyünket, megtalálni a viszonyítási pontokat. Megváltozott a normalitásról való elképzelésünk, kitágultak a befogadhatóság határai. „Játszani is engedd szép, komoly fiadat!”, írja József Attila, megragadva nemcsak egy terápiás folyamat, de mindennapi életünk, a társadalmi folyamatok belső lényegét is: a játék, a képzelet szabadsága nélkül nem születhet rend, vagyis, ahogy ebben a kontextusban használjuk a kifejezést, értelem sem születhet a terápiás folyamatban, sem társadalmi szinten. Kérdésként merülhet fel, hogy úgy tekintünk-e a káoszra – átmeneti vagy tartós rendezetlenségre – a terápiában, mint egyfajta korlátozó tényezőre, vagy a káosz maga a szabadság, mely idővel „rendet szül”? A szabadságnak (a lehetőségek megélésének) talán nem is a káosz (az értelemnélküliség) az ellentéte, sokkal inkább a szabadságfokok hiánya, a reménytelenség. A progresszió és regresszió sokszor csak mikroszinten érzékelhető váltakozása, hullámzása természetes kísérője az analitikus folyamatnak – de mi van, ha az egyensúly felborul, és hosszan benne ragadunk egy közösen megélt reményvesztettségben? Hosszan elviselni a kilátástalanságot, azt, hogy semmi nem mozdul – talán az egyik legnagyobb kihívása egy terápiás folyamatnak. De vajon miről szólnak a megrekedések és mi az, ami segíthet a kimozdulásban?

Óriási mértékben megnövekedtek az ismereteink arról, mi minden állhat egy-egy testi/lelki tünet hátterében. A szemléletváltás – a bio-pszicho-szociális megközelítés, a neurobiológiai kutatások eredményeinek hangsúlyosabb beemelése az analitikus gondolkodásmódba növelheti szabadságunkat, akár komoly elakadásból mozdíthatja ki a terápiás folyamatot. Számos probléma (pl. kapcsolódási és kapcsolati nehézségek, kényszeres és depresszív tünetek) más jelentést kaphat, amennyiben olyan diagnózisok, mint például az autizmus spektrum zavar vagy ADHD nem csupán kórmeghatározásként, de elméleti keretként merülnek fel, és a terápia is ennek megfelelően módosul. Ugyanakkor a korai gondozás, a nevelés, a környezet szerepe semmivel sem kevésbé fontos azokban az esetekben, amikor öröklött, biológiai zavar is felmerül, egy-egy esetben azonban nem könnyű elkülöníteni, hogy egy adott tulajdonság hátterében mi vagy milyen arányban állhat.

A terápia belső történésein túl szeretnénk, ha a csoportszintű folyamatok, az azokban megélt vagy meg nem élt szabadság is teret kaphatna a konferencián. Kezdve a szűkebb szakmai közegünkkel: kérdésként merülhet fel, hogy vajon mennyire szabadok a képzésben lévő kollégák? Lehet-e valaki teljesen „szabad” egy kiképző analízisben vagy szupervízióban? És vajon mennyire szabad az analitikus, mit mutathat meg magából és mi az, ami már megterheli a pácienst? A szabadság/korlátok kérdéskörét még tágabb értelemben vizsgálva, mekkora játéktere van a szakmai közösségnek a társadalmi folyamatokban? Mi lehet a pszichoanalitikus gondolkodás szerepe, és mik a korlátai a társadalom színpadán?

Személyes szabadságunk élménye szorosan összefonódik annak a környezetnek a minőségével, amelyben élünk. A vonatkoztatási csoportok, egyéni és szakmai életünk színterei meghatározóak abban, hogyan alakul az identitásunk, mennyire éljük át a belső szabadságot. Szerepeink abban a rendszerben alakulnak ki, amelyhez tartozónak érezzük magunkat, és hogy ez a rendszer hogyan változik, ahhoz mi magunk is hozzájárulunk.

Az idei konferenciánkkal lehetőséget szeretnénk teremteni annak a kérdésnek a megvizsgálására, hogy elméleteinkben és gyakorlatunkban milyen módon tudjuk segíteni pácienseinket (és sajátmagunkat) a minél nagyobb szabadságfok elérésében, hogyan tudunk rendet teremteni a fokozódó káoszban, amely ezt a századot egyre inkább jellemzi. Az elméleti tudás hasznosítása a gyakorlatban lassú folyamat – ennek felgyorsítására is alkalmas lehet a konferencia, új nézőpontok felvetésével, a viták lehetővé tételével.

Betűtípus: Times New Roman
Betűméret: 12 pont
Bekezdés formátuma: másfeles sorköz, sorkizárt igazítás
Margó: 2,5
Terjedelem: A szöveg terjedelme legalább 1400 karakter (szóközökkel), de nem haladhatja meg a 2000 karaktert (szóközökkel; a szöveg a cím, a szerzők neve és munkahelye nélkül értendő).
A szövegben használt rövidítéseket kérjük az első említésnél feloldani.

Műfajok leírása:
https://psychoanalysis.hu/konferencia_valaszthato_mufajok_2025_ben

Az absztraktok leadási határideje: 2025. április 30.

A Konferencia Programbizottsága  (Droppa Szilvia, Nyerges Katalin, Zana Katalin) és Szervező Bizottsága (Boross Viktor, Borszéki Judit, Penczi Barbara, Sagmeister Virginia, Vanco Ildikó)

Témajavaslatok:

Elméleti megközelítések

• A pszichoanalízis emberképe a 21. században
• Hogyan változtak fogalmaink az egészségről-betegségről?
• A bio-pszicho-szociális szemlélet a pszichoanalízisben
• Biológia, genetika, öröklődés: korlát vagy szabadság?
• Idegtudomány és pszichoanalízis
• „Neurodiverz – neurotipikus” páciensek terápiában
• Neurobiológiai zavar és/vagy traumatizáció
• Az autizmus spektrumzavar és ADHD megjelenése a terápiákban, a dinamikus személet szerepe ezen kórképekkel való terápiás munkában
• A pszichoanalitikus gondolkodás hatása: lehetőségek és korlátok

Terápiás folyamat

• A befogadás szabadsága és korlátai. Mit tud befogadni a terapeuta és mit tud befogadni a páciens?
• Elakadások, regresszió és progresszió a terápiás folyamatban
• Illeszkedés és nem illeszkedés az analitikus folyamatban
• „Akar róla beszélni?” Humor a terápiás folyamatban
• Játék és kreativitás a terápiában
• Szabad-e az asszociáció?
• Terápiás mikrofolyamatok, mikrotörténések
• Fejlődés: regresszió és progresszió a terápiás mikrofolyamatokban
• Az áttétel és viszontáttétel modern értelmezései

A terapeuta

• Az analitikus önreflexiója
• Hogyan változik a terapeuta, képesek vagyunk-e a változás szabadságára?
• Az analitikus lehetőségei és korlátai: absztinencia vagy transzparencia?
• Lehetséges eszközök a terápiában az elvesztett szabadság visszanyerése

Képzés – képződés

• A pszichoanalitikus képzés rendje és szabadsága
• A sajátélményű terápia/analízis szabadságfoka: „az elsőt az egyesületért, a másodikat magamért?”
• Szabadság a szupervízióban és a tanulmányi szupervízióban
• Az analitikussá válás nehézségei

Társadalom, határterületek

• Befogadás a társadalomban és a pszichoanalízisben
• Alkotási folyamatok pszichoanalitikus értelmezései
• Szabadságfokok kollektív szinten
• Pszichoanalízis és társadalom: hatások és korlátok