IPSO

Amit az IPSO-ról tudni kell

Az érkdelődők a lenti linken tájékozódhatnak az IPSO (International Psychoanalytical Studies Organization) működéséről:

https://www.ipso.world/

Alább az IPSO történetét mutatjuk be angol nyelven, mely a fenti honlapon található meg sok más egyéb érdekesség és információ mellett:

History of IPSO

The International Psychoanalytical Studies Organization (IPSO) was established in 1971. In the late sixties, echoing the worldwide dissatisfaction of a younger generation with authority, a group of candidates planned a demonstration during the 1969 Congress of the International Psychoanalytical Association in Rome. The threat of such a confrontation mobilized the training analysts attending the Congress to consider the possibility of candidate representation, but at a later date. The candidates did not actually stage a demonstration yet held their own meetings at the same time as the IPA, near the official site of the IPA meeting. This group of candidates discussed issues related to training, the lack of candidate representation on committees, and the overall limited inclusion within their communities.

Leo Rangell, the new President of the IPA back then, requested that a student conference be organized for the upcoming Conference on Training to be held in Vienna in 1971. A candidate committee was organized and led by two students, one from Great Britain and another one from the United States. Both analyst and candidate groups were reported to hold a lot of hostility and resentment. The analysts regarded the student meetings as “subversive,” while candidates expressed their discontent after a long-standing tradition of exclusion. In the end, the meetings were fruitful as they provided an avenue for discussion and for the expression of the needs of analysts-in-training. It was at this meeting that the proposal for a candidate organization was formulated and the birth of IPSO was announced.

IPSO currently enjoys a collaborative and productive relationship with the IPA and holds joint Congresses with the IPA every two years. IPSO governs in accordance with its constitution and bylaws, publishes its own journal, manages a budget, and elects members to its Executive Committee who, in turn, represent the interests of candidates in local and international committees and institutions. Member Benefits IPSO invites and encourages all psychoanalysts-in-training at IPA-affiliated societies and study groups to become members. We encourage you to contact your regional representative, who can advise you on the specifics of how to join IPSO.

Most new members comment on the intellectual excitement and social liveliness of IPSO.
 

Tagság (magyar tagozat)

Hírek

Aktuális

IPSO 23rd European Meeting – Free association

2017. október 6. és 8. között rendezték meg a párizsi kollégák a 23. európai IPSO (pszichoanalitikus kandidátus) találkozót. A téma ezúttal az egyik ősrégi alapszabály, a szabad asszociáció volt. Négyen vettünk részt a rendezvényen Magyarországról (Ledniczki Ildikó, Lőrik Dóra, Rózsa Ildikó kandidátusok, és Kertész Katinka, képzésben lévő kolléga), talán az egyik legnépesebb delegációt alkotva a kb. 90 részvevő között, akik nemcsak Európából érkeztek.
 
Péntek délután kezdődött a program, a szokásos köszöntésekkel. A rendezvény érdekessége az volt, hogy a két nagyobb francia egyesület az SPP és az SPRF együtt rendezték meg a találkozót, ennek megfelelően mindkét társaság IPSO képviselői és elnökei is köszöntötték a jelenlévőket. Jelen volt Nergis Gülec, az IPSO török illetőségű európai alelnöke, aki a budapesti Kollokvium során már kedves ismerőssé vált, és skype-on jelentkezett be az IPSO brazil elnöke egyenesen a Belo Horizonte-i rendelőjéből. A francia szervezők sokan voltak, többen, mint mi, Budapesten, és nagyon büszkén beszéltek arról, hogy mekkora munka volt összehozni a találkozót és a két francia szervezetet is. A rendezvény a nagyobbik francia egyesület, az SPP székházában zajlott, Párizs XIII. kerületében, nyugodt, szinte kisvárosi környezetben, éppen megfelelő távolságra a megapolisz nyüzsgésétől. 
 
A francia vendéglátóink nagy része ismerős volt a budapesti IPSO Kollokviumról, régóta készültek a rendezvényre, számos helyen jártak már a világban, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek a nemzetközi kandidátus-életről. Julia és Monica, a két egyesület IPSO képviselői teljesen különböző egyéniségek, de igen jól kiegészítették egymást a programok levezetésében, Johannával és Zoéval együtt, akik ugyanígy a két különböző társaságot képviselték – mint kiderült, ennek számukra nagy jelentősége volt, kandidátusokként több-kevesebb sikerrel próbálják egymáshoz közelíteni a két nagy párizsi iskolát, a klasszikus és a lacani irányzatot.
 
Az IPSO találkozókon talán kevésbé számít a programok tudományos értéke, mint maga a légkör, a vendéglátás, a kultúrák közötti kommunikáció, az eszmecsere. Meg kell azért említeni, hogy a francia szervezők nagyon igyekeztek, hogy az előadások mindenki számára érthetőek legyenek, az angol nyelvű szöveg kivetítésével segítették a megértést, és volt, aki franciául is kiosztotta az előadás szövegét a helyi szakemberek érdekében. Igen, ez is felmerült a záró megbeszélésben: a francia kollégáknak, főleg az idősebb generáció tagjainak nehézségeik vannak az angol nyelvvel kapcsolatban, ezért kissé elszigetelődtek a nemzetközi pszichoanalitikus élettől – ezért is volt kiemelt jelentősége ennek a kandidátus-rendezvénynek. 
 
A vendéglátás tökéletes volt. Ahogyan a Facebook posztokban is megjelent, a francia szervező-csapat igyekezett utolérni, sőt, felülmúlni a budapesti fogadtatás magas színvonalát, igen büszkén olvastuk ezeket a bejegyzéseket. Péntek este baguette-sajt-bor partival készültek a fogadásunkra, a francia sajtok és sonkák legjavát kóstolhattuk meg a székházban, finom vörösborok kíséretében. Szombaton kifogástalan svédasztalos ebédet kaptunk egy közeli étteremben, vasárnap pedig reggelivel kedveskedtek nekünk a szervezők. A szünetekben kávé, üdítő, sütemény volt bőven.
 
Szombat este került sor a partira, ami hagyományosan vacsorából és közös táncból áll. A francia kollégák itt is igyekeztek kitenni magukért, igazi párizsi cabaret várt minket, a szabad asszociáció témára felfűzve. Színészek adtak elő zenés, szöveges, táncos jeleneteket a szervezők szabad asszociáció által felmerült hívószavai alapján. Az előadás kicsit hosszúra sikerült, és a francia szöveg – néha angol fordítással – nem sokunknak volt érthető, de a hangulat és az igyekezet átjött. A svédasztalos vacsora után következett a tánc, ami valami egészen új élményt hozott: ez az igazi közös nyelv, nem kellenek szavak, a mozgás és a nem verbális üzenetek nemzetek felett állnak. Egy-egy mozgássort mindenki követett, fantasztikus élmény volt, ahogyan mindenki együtt tudott mozogni, rezdülni a DJ-k által kiválóan választott, közismert zenékre. 
 
Megemlíteném még a szombat reggeli futást, ami a Diadalívtől indult (számomra hihetetlenül korán, 6.45-kor) a Champs-Élysées-n.  Itt Ledniczki Ildikó képviselte hősiesen a magyar delegációt. Igen büszkék voltunk rá, a résztvevők közül nem sokan vállalták ezt a plusz erőfeszítést, ami egyben hatalmas élmény is
 
lehetett. 
 
Végül a szakmai programok közül a számomra legjelentősebbet emelném ki. Szombat délután párhuzamosan futott két esetmegbeszélő csoport, egyik francia, másik angol nyelven. Akik nem kerültek be a két csapatba, azok előadásokon vehettek részt. Az esetmegbeszélő csoportok peer-group formában zajlottak, a módszer neve magyar fordításban talán „gondolatszövevény” lehetne. Az esethozó két egymást követő ülés teljes anyagát mutatja be, van egy moderátor és egy megfigyelő, aki jegyzetel. Az esethozó és a megfigyelő nem szólalhat meg, csak a csoport legvégén, az utolsó fél órában. Addig csak a két ülés teljes szövegét ismerjük meg, először az egyikre, majd kis szünet után a másikra reagálnak a résztvevők úgy, hogy a páciensről semmit sem tudnak, csak annyit, amennyi a szövegből kiderül. Az utolsó fél órában kap szót a terapeuta, aki annyit mond el az esetről, amennyit szeretne, és reflektál a megjelenő gondolatokra. A végén a megfigyelő összefoglalja a csoport által elmondott leglényegesebb észrevételeket. Nekem egyrészt a francia nyelv volt nagyon fontos ebben a csoportban, hiszen a többség francia volt, egy olasz, egy cseh és egy svájci kolléga volt külföldi rajtam kívül. Hihetetlen jó érzés volt, hogy az analízis minden országban hasonló. A páciens problémái, a terapeuta intervenciói, a kollégák értelmezései, reakciói – semmi nem volt idegen, csak a nyelv nem volt az anyanyelvem. De ez sem volt probléma, mi külföldiek ugyanolyan mértékben voltunk a megbeszélés részesei, mint a francia kollégák.
 
Végül egy kis kritika. A budapesti rendezvény tapasztalatai alapján talán joggal mondhatom, hogy az időt kevésbé kezelték profi módon a francia szervezők, mint mi. Szinte minden blokkban volt csúszás, a szombati ebédről késve érkeztünk vissza, vasárnap a záráskor igen belebonyolódtak a francia kollégák a helyi problémáik megvitatásába – miközben többen már felálltak, indultak, mert ment a repülőjük.  A szombat esti parti is egy óra csúszással kezdődött, pedig nagyon kiemelték a szervezők, hogy időben kell érkeznünk a színészek szigorú időbeosztása miatt.  
 
Mindezek ellenére fantasztikus élmény volt ez a három nap, rengeteg tapasztalatot, ismerőst szereztünk, beszélgettünk különböző nemzetiségű kollégákkal, megnyugodhattunk abban, hogy a magyar képzési rend nem is olyan szigorú, máshol még nehezebb az IPA-taggá válás, szóval sok mindenre jó egy ilyen rendezvény. Ajánlom szeretettel minden kandidátusnak, hogy legalább egyszer vegyen részt egy IPSO találkozón, hogy képet kapjon a nemzetközi helyzetről. A nyelvtudás nem akadály, néhány nyelvzsenin kívül senki nem profi az angolban, de mindenki megérti a másikat, ha igazán akarja. De a tánc is bőven elég, ha igazán közös nyelvre vágyunk. 
 
Rózsa Ildikó, kandidátus, IPSO-tag

 

 

 

 Archív

IPSO kollokvium Budapesten

2017 június 30. - július 02.
Örökségeink: múlt, jelen és jövő  (Our Heritage: Past, Present and Future)

Ferenczi Sándor 50. születésnapja - 1923. (közzétéve a Ferenczi Sándor Egyesület engedélyével)

Kapcsolat: ipsobudapest@gmail.com

Részletek itt a honlapon: http://www.psychoanalysis.hu/ipso_budapest_2017

ill. a facebook-on: https://www.facebook.com/events/1741401292787759/

Szeretettel várnak mindenkit a szervezők:

Droppa Szilvia, Forgách Anna, Linzenbold Ildikó, Lőrik Dóra, Rózsa Ildikó, Zana Katalin

 

Beszámoló az IPSO Kollokvium Budapest-ről 

Örökségünk: múlt, jelen és jövő

Hat lelkes fiatal jelöltnek: Zana Katalinnak, Droppa Szilviának, Forgách Annának, Linzenbold Ildikónak, Lőrik Dórának és Rózsa Ildikónak köszönhetően újra nemzetközi pszichoanalitikus esemény helyszínévé vált Budapest. A gondos előkészületeknek: a szép plakátnak, a kiterjedt levelezésnek és rendszeres Facebook felhívásoknak köszönhetően 53 külföldi regisztrált 15 országból, így a magyar résztvevőkkel együtt 71-en élvezhettük szervező munkájuk gyümölcsét. 
 
A szervező csapatnak nem volt könnyű dolga, egyebek között a helyszín is az utolsó pillanatban változott. Az Izabella utca helyett az ELTE Kazinczy utcai épületében zajlottak a szakmai programok, a fogadás és az ebéd is. Demetrovics Zsolt dékán köszöntőjéből úgy tűnt, örömmel adnak otthont a rendezvénynek, akadálytalan az együttműködés, ami kiterjedt a Pszichoanalitikus Nyári Egyetem megrendezésére is.
 
A regisztrációs csomagban kedves ajándék, Bakó Tihamér két képeslap könyve lapult. Az egyik külön erre az alkalomra készült: a képeslapok egyik oldalára Zana Katalin válogatott idézeteket, a másik oldalra kerültek az idézetek által ihletett rajzok . Tihamér alkotta meg az esemény logóját is.
 
A Budapesti Iskoláról, szakmai örökségünkről hallhattunk rendkívül színvonalas előadásokat, emellett szupervíziós ülésen és workshop-on vehettünk részt. Felmerült az ötlet, hogy az előadások anyagából Lélekelemzés különszám készüljön. Mindenképpen érdemes lenne írásban megjelentetni az anyagokat, mert az előadók olyan naprakész, igényes előadásokkal készültek, amelyeket jó lenne tanulmány formájában olvasni.
 
A teljesség igénye nélkül néhány szó az előadásokról: Erőss Ferenc a magyar pszichoanalízis viszontagságos történetét történelmi, politikai kontextusba ágyazva mutatta be. Mészáros Judit kiváló előadásban foglalta össze, hogy hogyan élnek tovább mai felfogásunkban Ferenczi viszontáttételről, korai tárgykapcsolatokról és a traumáról vallott gondolatai. Székács Judit Ferenczi Sándor jelentőségéről beszélt. 
 
Hódi Ágnes előadásának témája a Kovács Vilma által javasolt, a Budapesti Iskola jellegzetességeként számon tartott szupervíziós gyakorlat volt, melynek törekvései jobban érthetők, ha figyelembe vesszük a kor analitikus gyakorlatát és felfogását. Pető Katalin Ferenczi két fontos technikai innovációjáról beszélt. Egyrészt az analitikus technikai rugalmasságát emelte ki, másrészt a regresszió fontosságát mutatta be, mindkettőt esetrészletekkel illusztrálva. Vincze Anna előadásának témája Hermann Imre megkapaszkodási ösztöne volt,  mely  a későbbi kötődés elméletek előzményének tekinthető. Olyan eseteket mutatott be, akiknél a megkapaszkodás frusztrációja meghatározó élményének bizonyult.
 
Schmelowszky Ágoston pergő, magával ragadó előadásában arról beszélt, hogyan jelent meg Ferenczi naplójában az identitással kapcsolatos ellenállás. Lőrincz Zsuzsa az analitikus identitás formálódásáról, azon belül az egyes analitikus csoportok implicit elméleteinek identitásformáló hatásáról beszélt. Előadásában megjelent saját egyesületünk 1948 utáni története, megosztottsága, mely kihatott az elméleti beállítódásra is.
 
A workshopok a saját hangunk megtalálásáról, azonosulásaink és elutasításaink formálódásáról szóltak. Három szupervíziós csoportban egy-egy eset megbeszélésére nyílt lehetőség.
 
Mindkét este közös vacsorára várták a résztvevőket a szervezők. Úgy tűnt, a külföldi résztvevők nagyra értékelték mind a szakmai programot, mind a színvonalas vendéglátást.
 
A társasági program zárásaként analitikus városnézésen vettünk részt. A Ferenczi Házzal kapcsolatos tudnivalókat részletes előadásban mutatta be Mészáros Judit. Kisbusszal érkeztek a résztvevők a következő helyszínre, a Royal Hotelbe. Itt és a New York kávéházban Takács Mónika irodalomtörténész mesélt arról, hogy Ferenczi baráti kapcsolata a Nyugatosokkal nagyban segítette a pszichoanalitikus tanok gyors terjedését és beágyazódását kora kulturális közegébe. Itt egy fiatal idegenvezető, Marót Ádám vette át a csoportot, bemutatta az Akadémiát, mint a Világkongresszus helyszínét, a Hősök Terét és a Zsinagógát.
 
Nagy örömmel láttam, hogy jelöltek és tagok egyaránt egyre nyitottabbak a nemzetközi pszichoanalitikus rendezvényeken való részvételre. Egy-egy ilyen hétvége nem csak szakmailag nyújt sokat – az angolunk is sokat fejlődik, ha rendszeresen feszegetjük nyelvi korlátainkat. A következő IPSO rendezvény helyszíne Párizs lesz.
 
Gyomlai Éva
 

Az eseményről készült képek itt megtekinthetők:  

https://drive.google.com/drive/folders/0B1T9IwT8uXlwOVVsTnRUQUVEcUU?usp=...

 

IPSO 22nd European Meeting

2016. szeptember 30 - október 2.

„To play or not to play”

A Genfben nemrég került megrendezésre az IPSO éves konferenciája, melynek központi témája a „játszani vagy nem játszani” (vagy, mint az egyik résztvevő átfogalmazta, a „lenni vagy nem lenni”) kérdésköre volt. Ez a rendezvény annyiban különbözött a bécsi kollokviumtól - melyen nemrég az egyesületből többen is részt vettünk -, hogy ezen a konferencián csak IPSO kandidátusok vettek részt. Számos ország képviseltette magát, a vendéglátó svájci kollégákon kívül például francia, olasz, izraeli, lengyel, szerb és libanoni részvevők is voltak. Bensőséges találkozó volt, ahol nemcsak szakmai kérdések kaptak helyet, hanem a kandidátus léttel, a képzéssel kapcsolatos kérdések és nehézségek is. 
A bécsi kollokviummal összehasonlítva ez alkalommal nagyobb hangsúlyt kaptak a tárgykapcsolati iskola és az interszubjektív irányzatok képviselői (Atwood & Stolorow, Winnicott, Nino Ferro,  Baranger, Ogden, …). Ugyanakkor a hangsúly nem az elméleteken, hanem a gyakorlati kérdéseken volt: játszhatunk-e és miként a terápiás térben? Csak gyermekterápiában megengedett a játék, vagy felnőttek terápiájában is van helye? Lehet-e, érdemes-e bővíteni a játékterünket és eszköztárunkat (például játszani, enactment-tel dolgozni). Konkrét eseteket beszéltünk meg, megosztottuk egymással a tapasztalatainkat, ki-ki elmondhatta, hogy mit gondol, ő hogy csinálta volna. 
A résztvevők többsége gyerekekkel is foglalkozik (legtöbben Winnicott-i megközelítéssel), így sok gyermek terápiás eset is elhangzott. Különösen érdekesek volt azok a beszámolók, melyeknél felnőtteknél alkalmaztak gyermekterápiát (játék, pszichodramatikus elemek beemelésével) olyan páciensek esetekben, ahol a korai sérülés miatt az érzések verbálisan nem voltak megközelíthetőek. Izgalmas volt hallani, hogy a „felnőttek gyermekanalízise” miként működik ma a napi gyakorlatban. 
Az előadások mellett hagyományos és Bálint-féle pszichodráma műhelyek voltak. A Bálint-féle pszichodráma csoportban egy esetet dolgoztunk fel, míg a klasszikus pszichodrámában a pszichoanalitikus képzéssel kapcsolatos kérdések kerültek színpadra. A konferenciát egy közös improvizációs játék zárta. 
Közös konklúzióként az fogalmaztuk meg, hogy nemcsak az a fontos, hogy a páciens (gyermek és felnőtt egyaránt)  képes legyen a játékra, a másikkal játékban-levésre, hanem az is, hogy a terapeuta megőrizze ezt a képességét. 
 
Az összefoglalót készítette: Zana Katalin
 

IPSO-Colloquium in Vienna, July 1-3
"The aim of all life is death" - Debating the death drive today.  
("Az élet célja a halál." - Mit gondolunk ma a halálösztönről)

(Megjelent az MPE 2016.augusztusi Hírmondójában)

2016.07.01-07.03-ig került megrendezésre az IPSO Colloquiuma Bécsben. A világ minden részéről (négy kontinens 14 országából) voltak résztvevők: Brazíliából, Dél-Afrikából, Taiwanból, Izraelből és számos európai országból. Magyar vonatkozású érdekesség, hogy a dél-afrikai study-group kiképzését Georg Fodor magyar származású analitikus is végzi, az itt megismert kollega a harmadik analitikus ott. A magyar delegáció volt a legnépesebb öt fővel (IPSO tagok: Droppa Szilvia, Forgách Anna, Szőke Katalin, Zana Katalin, POT tag: Lőrik Dóra).

Az első napon (pénteken) a programok 19 órakor kezdődtek, így a délelőtt során alkalmunk volt Bécset jobban megismerni. A Belvedere-ben egy német szecessziós festő, Franz von Stuck kiállítását néztük meg, ahol a képeket a halálösztön-életösztön tükrében is nagyon érdekesen értelmezhettük (nagy örömünkre erre a konferencián is felhívták a figyelmünket). Az alkotásokban – fényképen, festményen, vagy szobor alakjában - megjelenő különös, legtöbbször medúza-szerű lények mintha az élet és halál, élő és halott kettősségét, a folyamatos átváltozást sugallták volna.

Az előadások, illetve az esetcsoport a két bécsi pszichoanalitikus egyesület (WPV és a WAP) közös székházában volt. A két egyesület az utóbbi években kezdett ismét közeledni egymáshoz, tavaly költöztek erre a közös székhelyre, és már a képzéseket is együtt indítják. A colloquiumot is közösen szervezték meg a „vita jegyében”, és a szupervíziós csoportban is mindkét egyesület képviseltette magát. A kettős, többes vezetésű szupervíziós csoport ott sem szokványos, kifejezetten a vita elősegítése érdekében gondolták ki ezt az általunk is izgalmasnak talált csoport-formát.

A székházban működik egy pszichoanalitikus ambulancia, ahol a paciensekkel – az előzetes telefonos egyeztetést követően – háromszor találkozik az analitikus vagy az analitikus kandidátus. A második alkalom után összeül az ambulancia munkacsoportja, és az interjúkészítő esetbemutatását követően a team közösen dönt a terápiás formáról és a terapeuta személyéről. Ezt követően a harmadik alkalommal az interjúzó megbeszéli ezt a döntést a pácienssel. A kandidátusok ezt kényelmes, jól működő rendszernek írták le, ami jó gyakorlóterep diagnosztikára indikálás megajánlására egyaránt, és elősegíti azt is, hogy esethez juthassanak.

A konferencián a halálösztön témája köré három előadói blokk épült:
A Halálösztön a kultúrában című péntek délutáni nyitóelőadáson az volt az élményünk, hogy bár megjelentek a halálösztönhöz kapcsolódó aktuális kulturális és politikai kérdések (pl. Brexit) - a vitának deklarált célja volt, hogy a halálösztön fogalmán keresztül jobban megértsük, hogy mi zajlik a világban - ugyanakkor mintha nehéz lett volna egy ilyen interkulturális közegben erről nyíltan beszélni. Az is elképzelhető, hogy mivel ez volt az első előadás, nehezebben nyíltak még meg a résztvevők.
A szombati napot nyitó előadások a Halálösztön az elméletben témájához kapcsolódtak: Dualista vagy monoista szemléletben érdemes-e gondolkodnunk az élet- és halálösztönről? Ösztönnek vagy hajtóerőnek képzeljük-e el őket? Hogy gondolkodunk erről Freud óta? Meglepett minket az, hogy bár az aktuális elméletek tükrében igyekeztek az előadók értelmezni Freud tanait, mégis főként csak Lacan, Laplanche, illetve Klein gondolatai hangzottak el, az interszubjektív elgondolások egyáltalán nem jelentek meg. Az előadások szövegét a hallgatóság kérésére kivetítőn is lehetett követni, ami segítette a megértést, ezzel együtt a fő gondolatmenetet összefoglaló diák talán hasznosak lettek volna.
A Halálösztön a klinikumban témájához az előzőekre épülve két előadás csatlakozott, és esetpéldákon keresztül bemutatva adott új szempontokat a főként határeseti, addikcióval kezelt, illetve hisztrionikus esetek terápiájához.

Az előadásokat követően a korábbi előadók tartottak kettős-, illetve hármas-vezetésű esetcsoportokat, amelynek célja a korábban elhangzottak továbbgondolása volt eseteken keresztül. Nagyon jó volt megélni, hogy különböző gondolkodásmódokat (lacani, freudiánus, kleiniánus, stb.) integráló, elfogadó légkörű, jó hangulatú esetmegbeszélő csoportokon vehettünk részt. Három blokk volt, ebből kettőben képviseltettük magunkat. Az egyikben Forgách Anna mondott esetet, ő is támogatónak, előrevivőnek élte meg a helyzetet: megtartó, biztonságos közegben új szempontokat kapott esete megértéséhez.

A colloquiumot több szociális program is gazdagította. Szombat délután a Freud Múzeumban vezettek végig minket, ahol megtekinthettük a Freud-család otthonát, ahonnan 1938-ban a nácik előretörése miatt kellett elmenekülniük. Mivel minden ingóságukat sikerült Londonba menekíteni, a múzeumban főként az elmenekülésüket közvetlenül megelőző állapotokról készült fényképek jelezték az eredeti lakásbelsőket. Az idegenvezetés során érezhető volt, hogy az osztrákok számára milyen fájdalmas az, hogy a történelem borzalmai miatt Freud végül élete utolsó évében emigrációba kényszerült, lánya Anna pedig nem tért vissza Bécsbe. A múzeumlátogatást követen a bécsi pszichoanalízis történetét kutató munkacsoport mutatkozott be. Izgalmas, eredeti feljegyzéseket és levelezéseket ismerhettünk meg.

A nap végén közös vacsora, majd tánc következett, módot adva a felszabadultabb ismerkedésre, beszélgetésre.

A colloquiumot a vasárnapi „Freud séta” zárta, ahol Freud életének nevezetességeit tekinthettük meg, többek között Freud kedvelt kávézóját, a Cafe Landtmann-t vagy a páciensek kedvelt szálláshelyét, a Hotel Regina-t.


Először vettünk részt IPSO tagként egy ilyen rendezvényen, így nagy és újszerű élmény volt számunkra, hogy bekerülhettünk a nemzetközi vérkeringésbe, hogy bár különböző szokásrendszerű, illetve kultúrájú szakmai közegből jöttek a résztvevők, megtapasztalhattuk, hogy mégis közös nyelvet beszélünk. Fontos tapasztalat volt ez számunkra: kiemelt a hétköznapokból és közelebb vitt a szakmához.

A colloquium olyannyira inspirálóan hatott ránk, hogy már a konferencia alatt felmerült bennünk egy lehetséges budapesti szeminárium ötlete, amit az IPSO vezetőségével egyeztetve előreláthatólag 2017-ben szerveznénk meg.  

Minden kandidátus számára csak ajánlani tudjuk az ehhez hasonló nemzetközi konferenciákon való részvételt! Emberileg és szakmailag is nagyon sokat kaphatunk tőle.

Droppa Szilvi, Forgách Anna, Zana Kati, Szőke Kati