Mi történik a pszichoanalízisben?

1. Mi a pszichoanalízis?

A pszichoanalízis egyszerre elmélet az emberi elméről és terápiás gyakorlat. Freud fektette le az alapjait 1885 és 1939 között, és azóta is fejlesztik pszichoanalitikusok a világ minden pontján. A pszichoanalízis négyféleképpen alkalmazható:

1) elméletként az elme működéséről
2) lelki problémák kezelési módszereként
3) kutatási módszerként
4) különböző kulturális és szociális jelenségek – irodalom, művészet, film, előadások, politika és csoportok – megközelítési módjaként.

2. Mire való a pszichoanalitikus kezelés?

A pszichoanalízis és a pszichoanalitikus pszichoterápia olyan, visszatérő lelki problémákkal küzdő emberek számára hasznos, akiknek korlátozott az örömképességük a párjukkal, családjukkal, barátaikkal való kapcsolataikban, illetve akik a munkájukban és a mindennapi élet feladataiban nem tudnak sikert és kielégülést megélni. A szorongás, a gátoltság és a depresszió gyakran belső konfliktusok jelei. Ezek a konfliktusok kapcsolati nehézségekhez vezetnek, melyek jelentősen befolyásolják a személyes és szakmai döntéseket. A fenti problémák gyökere gyakran a normál tudatosságnál mélyebbre nyúlik, ezért pszichoterápia nélkül megoldhatatlannak bizonyulnak.
Egy szakértő analitikus segítségével azonban a páciens új rálátást nyerhet a zavarok tudattalan részeire. A pszichoanalitikussal folytatott biztonságos hangulatú beszélgetés hozzásegíti a pácienst ahhoz, hogy tudatosuljanak benne saját, korábban ismeretlen belső világának egyes elemei – gondolatok, érzések, emlékek és álmok. Ez csökkenti a lelki fájdalmat, segíti a személyiség fejlődését, és olyan, önbizalmat erősítő tudatossághoz vezet, amely támogatja őt életcéljai elérésében. A pszichoanalízisnek ezen pozitív hatásai fennmaradnak és további változáshoz, fejlődéshez vezetnek jóval az analízis lezárulta után is.

3. Az alapvető pszichoanalitikus módszer és elrendezés
• Módszer. A pszichoanalízis beszélő kúra, amely a szabad asszociáció módszerén alapul. Az alapszabályban a beteg arra kap felhívást, hogy megszorítás nélkül mondjon ki mindent, ami az eszébe jut, függetlenül a kontextustól, illemtől, a szégyen vagy bűntudat érzésétől vagy egyéb akadályoktól. Ehhez a szabályhoz ragaszkodva a páciens gondolatfolyama meglepő kapcsolódásokat hoz, vágyak és elhárítások tudatosan hozzáférhetetlen összeköttetéseit tárja fel, és az áttételi jelenségeket formáló, ez idáig feloldatlan konfliktusok tudattalan gyökeréhez vezet. Az asszociációkat hallgatva az analitikus hasonló mentális folyamatnak, az ún. szabadon lebegő figyelemnek adja át magát, amivel követi a páciens kommunikációját és nyugtázza – akárcsak az éber álomban – a viszontáttételben felbukkanó saját asszociációit. Ezeknek a különféle információknak az integrációja az analitikus belső munkája által az áttételi-viszontáttételi jelenségek formálódó képévé válik, amely végül egy olyan egységes egésszé (tudattalan fantáziává) olvad össze, amelyet mind az analitikus mind a páciens megtapasztalnak. Az analitikus intervenciójának segítségével – általában arra vonatkozó áttételi értelmezés formájában, ami az ülés itt-és-mostjában történik – a páciens szenvedésének új megértése születik. Ezeknek az új meglátásoknak a hasonló, ugyanolyan típusú konfliktust kiváltó helyzetekben való visszatérő alkalmazása az átdolgozás folyamata, amely fokozza a páciens képességét, hogy felfedezze a konfliktusokat kiváltó gondolati folyamatokat. Ha ezek a konfliktusok feloldódnak és új megvilágításba vagy nyugvásba kerülnek, ez felszabadítja a páciens elméjét a régi gátlásoktól és teret nyit új választásoknak.
• Elrendezés. A fent leírt módszer legjobban a klasszikus elrendezésben alkalmazható: a páciens kényelmesen fekszik a díványon, mondja, ami az eszébe jut, anélkül hogy a figyelmét elvonná az általában a dívány mögött ülő analitikus látványa. Az analitikus folyamat során ez mindkét félnek lehetővé teszi, hogy teljesen arra figyeljen, és arra reflektáljon, ami az ülés során kibontakozik: a páciens elmerül saját belső világában, felelevenít emlékeket, újraél fontos élményeket, beszél álmairól, fantáziál: ezek mind az analitikus utazás részei és új megvilágításba helyezik a páciens életét, történetét és elméjének működését. Egy analitikus ülés általában 45-50 percig tart. Az analitikus folyamat állandó mélyítése érdekében az ülésekre lehetőleg hetente három, négy vagy öt alkalommal kerül sor. Néha szükséges a heti ülésgyakoriságot csökkenteni illetve a dívány helyett széket használni. Minden, az elrendezést érintő megállapodás (beleértve az időbeosztást, óradíjat és az óralemondás kérdését) köti mind az analitikust, mind a pácienst, és változás esetén újratárgyalandó. Az analízis idői keretét nehéz meghatározni: háromtól öt évre számíthatunk átlagosan, de egyedi esetekben ennél több vagy kevesebb idő is szóba jöhet. Ettől függetlenül a páciens és analitikus is bármikor szabadon dönthet az analízis megszakítása vagy befejezése mellett.