Korai önéletrajzi emlékeink a pszichoterápiában; a kapcsolati kontextus jelentősége
Az egyes emberek élettörténete, emlékei a pszichoterápiák központi tárgyát képezik. A pszichoanalitikus megközelítés szerint a felnőtt ember pszichés működését és kapcsolatait az élet korai élményei jelentősen befolyásolják. A felnőttek pszichoterápiájában a páciens életének korai eseményeivel, illetve azok lenyomatával a páciens automatikus viselkedéses reakcióin és önéletrajzi emlékezeti beszámolóin keresztül találkozhatunk. Jelen munkában az emlékek ez utóbbi csoportjával foglalkozunk. Kísérletet teszünk arra, hogy az önéletrajzi emlékezeti vizsgálatok koragyermekkori emlékekkel kapcsolatos-pszichoterápiás szempontból releváns-eredményeit bemutassuk. Párhuzamot vonunk továbbá a korai társas kontextusnak az önéletrajzi emlékezet fejlődésében betöltött szerepe és a terápiás kapcsolatnak a korai emlékek személyes jelentésének átformálásával való összefüggések között.