Az idő szimbolikus megjelenítése a gyermekpszichoterápiában
Absztrakt:
A szerző olyan jelenségekről szeretne beszámolni, amelyek elsősorban az analitikus gyermekpszichoterápiákban tűntek fel. Az idő fogalma univerzális szimbólum, de az egyén élettörténetében személyes jelentést nyer, és személyes szimbólummá válik. A terápiás térben és időben a gyermek és a terapeuta közös alkotásaként, valamilyen közösen létrehozott szimbolikus megnyilvánulásaként jelenik meg a rajzban, a játékban és az áttételi-viszontáttételi érzésekkel átszínezett kapcsolatban. A tanulmány az időszimbolika egyes aspektusainak átgondolása után, a terápiás órákon született gyermekrajzokban és játéktörténésekben, ennek az interszubjektív jelentésadásnak a folyamatát igyekszik bemutatni.