Szenvedély, versengés, szégyen és bűntudat japán módra Nacume Szószeki „Kokoro” című művében
A pszichológián belül az utóbbi két évtizedben kulturális forradalomró| beszélnek, vagyis arról, hogy a pszichológiai jelenségek nem áÍtalánosíthatóak az emberiség egészére, mert olyan alapvető kulturális különbségek vannak, a pszichés működésben, hogy azok tekintetbevétele nélkül lehetetlen a mélyebb megértés különböző kultúrájú emberek között. Ez hatványozottan vonatkozik mind a pszichoanalitikus eIméletre, mind a pszichoanalitikus gyakorlatra, hiszen a pszichoanalízis a nyugati individualizmus szülötte és ezeket az értékeket képviseli (Fülöp 1998; Fülöp 2004). A jelen tanulmány egyrészt arra tesz kísérletet, hogy megvizsgálja mennyiben érthetőek meg és elemezhetőek Nacume Szószeki japán író ,,Kokoro'' című regénye karakterei a versengésre irígységre, féltékenységre, szégyenre, bűntudatra vonatkozó nyugati pszichoanalitikus elméletek alapján. Másrészt választ keresett arra a kérdésre, hogy vajon találunk-e olyan működésmódokat ebben a regényben, amelyek kulturálisan eltérő reakciómódokra utalnak,
és amelyek a japán kulturális háttér ismerete nélkül, pusztán a "nyugati" pszichoanalitikus gondolatrendszert alkalmazva nem érthetőek meg megfelelő mélységben. A tanulmány a ,,Kokoro", szereplőinek sorsát példaként használva mutatja be mind a lélek univerzális, mind
kulturálisan specifikus működésmódját.