Pszichoanalitikus beállítódás és kreativitás

A tanulmányban abból a megfigyelésből indulok ki, hogy az esetmegbeszélések, szupervíziós ülések a résztvevők számára gyakran különösen élményszerűnek tűnnek. A pszichoanalitikus ülésekről is ismerős ez az élmény, és S. Freud szerint a tudattalan tudatossá válásának pillanatát kíséri, és a vicc, az álom, a neurotikus tünet létrejöttének kreatív mechanizmusával áll rokonságban. Felidézem azokat a személyiségpszichológiai és kognitív idegtudományi kutatási eredményeket, amelyek szerint a kreatív tevékenység feltétele a két agyfélteke kétféle - affektív és kognitív - funkciójának (lateralizációjának) átmeneti felfüggesztése. Feltételezem, hogy amikor a pszichoanalitikus egy ,"résztvevő-megfigyelő'' beállítódással a páciens és saját affektív és kognitív folyamatai összefüggéseinek megértésére törekszik, valószínűleg a fentiek értelmében vett kreatív mechanizmusokat működtet. A ,,résztvevő-megfigyelő" attitűd felvétele azonban nem csak az analitikus órákon, hanem a szupervíziós üléseken is kívánatos lehet, amennyiben lehetőséget teremt a szupervízor és az analitikus terapeuta alkotó együttműködésére. Ezt kívánom iIlusztrálni egy pszichoanalitikusan orientált pszichoterápiás ülés szupervíziója bemutatásával.