A mese és a mozi bűvölete – Piroska esete a XXI. Században

Jelen tanulmányban a Piroska és a farkas mese pszichoanalitikus értelmezéseit Riheim (1953), Fromm (1957), Berne (1972), Bettelheim (1976), Eifermann (1987), Cixous (1989) - és az ezredfordulót követő filmes adaptációk Grimm (Terry Gilliam 2005) és PiROSSZka- A jó, a rossz, a farkas MEGAnagyi (Coty Edwards és mtsai 2005) - által történő újraértelmezéseit mutatom be, és hasonlítom össze egymással. A Grimm című filmalkotás elsősorban a szülői abúzus szempontjából közelítem meg és a fallikus anya pszichoanalitikus elméletei alapján értelmezem, míg a PiRosszkát a féfiasság komplexum szempontjából jellemzem és a péniszirígység pszichoanalitikus teóriái alapján interpretálom. Mindkét esetben célom annak felderítése, hogy az eredeti mese ödipális helyzettel és gyermeki nemiséggel illetve nőiséggel összefüggő motívumrendszere miként formálódik tovább a - kollektív mítoszok legújabb lerakataiként is értelmezhető - kortárs filmekben.