Álmodás és érzelmi szabályozás, rémálmok borderline személyiségzavarban

Az álmodás neuropszichológiai elméletei, az álmok létrejöttét sokáig REM függő folyamatnak tekintették. Ezen irányzat legjelentősebb elmélete Hobson & McCarley (1977), aktiváció-szintézis hipotézise évtizedeken át uralta az álomkutatás színpadát. Habár az aktiváció-szintézis elmélet megpróbálta száműzni a tudomány területéről a freudi álomteóriát, a Mark Solms (1999) fémjelezte neuropszichoanalízis elnevezésű irányzat szerint, az utóbbi évek neuropszichiátriai adatai és a képalkotó eljárások eredményei azonban inkább a Freud által hirdetett álmodási folyamatot látszanak alátámasztani. Úgy tűni az álmodás jelenségét egy fronto-limbikus érzelmi hálózat intenzív működése kíséri. Feltételezzük, hogy az álmodás során egyfajta érzelmi szabályozás is végbemegy, az álmodó agy intenzív érzelmei, és az azokat narratív kontextusba helyező asszociációk, reflexiók "párbeszéde" révén. Amennyiben ez az álomra jellemző érzelmi szabályozás csődöt mond, az álom könnyen rémálomba fordulhat. A tanulmányban egy egészséges és egy borderline személyiségzavarban szenvedő csoport alvási és álmodási jellemzőinek összehasonlításával próbáljuk meg alátámasztani a fenti elképzelést.