Az analitikus harmadik: munka interszubjektív klinikai tényekkel
Ebben a tanulmányban két klinikai eseménysor kerül ismertetésre, illusztrálandó azokat a módszereket, amelyekkel az analitikus igyekszik felismerni, megérteni és verbálisan szimbolizálni saját maga és az analizált számára azt a jelenséget, ahogyan az analitikus szubjektív élménye, az analizált szubjektív élménye, valamint az analitikus pár által létrehozott interszubjektív élmény pillanatról pillanatra, folytonosan hatással van egymásra (ami nem más, mint az analitikus harmadik élménye). Az első klinikai példa azt írja le, ahogyan az analitikus pár által létrehozott interszubjektív élmény hozzáférhetővé válik az analitikus számára, részben azáltal, hogy az analitikus átéli „saját” reverie-jét, mentális működésének különféle formáit. Ezek sokszor úgy tűnnek, mintha csupán nárcisztikus befelé fordulás, szórakozottság, kényszeres ruminálás, nappali álmodozás vagy hasonlók lennének. A második klinikai beszámoló egy olyan jelenetet ír le, amelyben az analitikus testi jellegű érzékcsalódása, összekapcsolódva az analizált szenzoros élményeivel és testi fantáziáival, elsődleges eszközévé váltak annak, hogy az analitikus átélje és meg tudja érteni azoknak a vezető szorongásoknak a jelentését, amelyek a helyzetben (interszubjektíve) létrejöttek.