Ízelítők az International Journal of Psychoanalysis 2016-2017-es évfolyamának tanulmányaiból
A pszichoanalízis egy állandóan változó, a bizonyosság, a megértés felé tartó, de azt csak megközelíteni tudó folyamat. Célja nem valamiféle konkrét tudás megszerzése, hanem a megértésre törekvés, a saját érzéseinkből, tapasztalatainkból tanulni tudás képessége. Ezt a szemléletet képviseli az International Journal of Psychoanalysis 2016-17-es évfolyamaiból szubjektív szempontok alapján választott 5 cikk. Sedlak a szuperegó normál és patológiás működését tanulmányozza az analitikus helyzetben. Barratt a szabad asszociációs munkamód mindig változó folyamatát állítja szembe a végleges értelmezéseket nyújtó terápiás megközelítésekkel. Galatzer-Lévy az analízist egy olyan folyamatként azonosítja, amelyben az analitikus a káosz peremére vezeti páciensét. Egy szupervíziós munkacsoportokat elemző többszerzős cikk a szupervideáltját értékelő, a többszörös áttételi és viszontáttételi folyamatok hálójában vergődő szupervizor nehézségeit mutatja be. Bell és Leite pedig az élményalapú önmegértés fogalmát fejti ki és helyezi analitikus keretbe.