A kiképző analízis és a szupervízió összefolyásának ívei a pszichoanalitikus identitás alakulásában
A tanulmány az Európai Pszichoanalitikus Föderáció támogatásával, a Han Groen-Prakken Kelet-Európai Pszichoanalitikus Intézet égisze alatt futott kutatás (Psychoanalytic training in different settings: the path /the experience/, the outcome) néhány eredményét mutatja be.
A vizsgálati személyek frissen végzett európai analitikusok közül kerültek ki – a kelet-európaiak egy része helyi analitikus képzőhely hiányában „ingázó” (shuttle) módon kapta a képzést. Az adatok a feltételezésekkel ellentétben kevés eltérést mutattak a regulárisan és a nem-regulárisan képzettek között. A szerzők a kutatás módszertanát, a részletes eredményeket illetően itt más tanulmányukra hivatkoznak. Ebben az írásban a képzési motivációval, továbbá az idealizáló képzésválasztás, a személyes analitikus, a szupervizor, az analitikus szervezet és a pszichoanalízis összeolvadó leképeződésével foglalkoznak.
Az analitikus képzés választásának motivációjában a gyógyulás, az „örökké egészségesnek maradás” vágya legalább olyan erős, mint a szakma tanulásáé. A motivációk nemcsak szétválaszthatatlanul összeolvadnak, hanem mélyükben olyan korai idealizálás rejlik, amelyik közös reprezentációként összekapcsolódik a személyes analitikus, a szupervizor, a szakmai szervezet és a pszichoanalízis idealizálásával. Ez az ív ugyanúgy megtalálható a „szabványos” formában képződöttek, mint a „nem szabványos”, ingázó formában analitikussá váltak között.
A tanulmány végén a szerzők a vizsgálatban találtakat abból a szempontból teszik mérlegre, hogy milyen szempontokat hoznak a pszichoanalitikus képzés összetett értéséhez.
Kulcsszavak: pszichoanalitikus képzés – képzési motiváció – idealizálás – ingázó analízis – szervezeti integrálódás