Összeegyeztethető-e a pszichoanalitikus identitás a vallásos világnézettel, istenhittel?

A tanulmány első részében a szerző a vallásos hit jelenségét szelfpszichológiai és tárgykapcsolat-elméleti kontextusban elemzi. Kohut meglátását, amely szerint az istenhit nárcisztikus szelfszükségleteket elégít ki, Kernberg nárcizmuselméletének kritikai nézőpontjából gondolja újra, és rámutat a vallásos hit hátterében álló, patológiás szelfszerveződésre. A dolgozat második részében a szerző a tudományos megismerést Winnicott kultúraelméletének fogalmi keretén belül állítja szembe a vallás szubjektív élmény jellegével. Érvelése szerint a vallásos hit nárcisztikus elhárító mechanizmusok által körbebástyázott, az asszimilatív mechanizmusok túlsúlyával jellemezhető, nem mentalizáló állapot (elme=világ), ezért összeegyeztethetetlen a pszichoanalitikus identitással.

Kulcsszavak: valláslélektan – nárcisztikus szelfszükségletek – patológiás szelfszabályozás – potenciális tér – pszichés ekvivalencia