A Thalassa Ház kultúrájának szerves része a páciensekkel való együtt-cselekvés, ami a súlyos személyiségpatológiájú és/vagy pszichotikus páciensek esetében is fontos terepe a kapcsolatteremtésnek. A terápiás közösség világában eleve adott az a tér, ahol az együttlét során létrejövő, látszólag hétköznapi helyzetek számos intenzív interperszonális élménnyel járnak együtt, a kapcsolati munkához egy gazdag, sokrétű jelentéssel bíró környezetet teremtve. A köztes terekben és a csoportokon zajló interakciók mintázatai adják számos esetben a terápiás munkához, a belátáshoz, a megértéshez szükséges kiindulópontot és a korrektív átélés lehetőségét is egyben.
Ebben az eleve komplex, különböző terápiás modalitásokat integráló terápiás közösségben kaptak helyet kísérleti jelleggel az idei évben a strukturált, élményalapú csoportok, a tapasztalati tanulás elveire épülő „játékok”, melyek az élményalapú terápiának is az alkotóelemei. A havi egy alkalommal a programba illesztett csoportokon főleg szabadtéri, kihívással járó játékos gyakorlatok révén érjük el azt, hogy a felnőtt résztvevők
is a gyermekkorból ismerős, sokszor szenvedéllyel átélt játékhelyzetben találják magukat. Az intenzív együtt-cselekvések révén a személyes és közösségi erőforrások mellett az egyéni nehézségek, kapcsolati működések is megjelenhetnek ebben az önfeledt állapotban. Az
’itt és most’-ban átélt, a valóságtól kicsit távoli helyzetekben nagyon erős és valós érzéseivel kerülhet kapcsolatba a páciens, hiszen a játék vonzása, a kihívás okozta izgalom vagy a feladatmegoldás érdekében a megszokások közül való kilépés is erre teremt lehetőséget. A többrétű – fizikai, kognitív és érzelmi – bevonódással járó, intenzív, emlékezetes élményt nyújtó helyzetekben sokszor nagyon jól érzékelhetően leképeződnek az egyént egyébként is jellemző érzelmi, motivációs, kapcsolati, viselkedési mintázatok. A történtek megbeszélésével, reflexiójával a belátás, a gyakorlatok tudatos felépítésével a korrekció lehetősége is adott. A folyamatban elsősorban a cselekvésből indulunk ki, de a feladatot követő feldolgozás, az átéltek verbalizálásának elősegítése legalább akkora hangsúlyt kap, mint maga a cselekvés.
Tanulmányunkban a Thalassa Ház performatív világát, és ezen belül az élményalapú csoportokkal eddig szerzett tapasztalatainkat szeretnénk bemutatni, elemezve a pszichoanalízis performatív paradigmája és az élményalapú terápia közti hasonlóságokat, különbözőségeket.