Ferenczi Sándor a tudattalanból eredő jelenségek nyomában

Tanulmányomban megkísérlem Ferenczi Sándor pszichoanalízisben elfoglalt helyének értelmezését szociálpszichológiai szempontból, majd pszichoanalitikus munkásságának azon aspektusait elemzem, amelyek tükrözik újító voltát, s amelyek a mindennapi jelenségekben ragadják meg a tudattalan működését. Közülük választottam a nyelvzavar, a „déjà vu”, a Poltergeist, valamint a telepátia jelenségeit. Célom, hogy bemutassam,
hogyan használta fel Ferenczi, sőt kisebb mértékben Sigmund Freud is, az okkult jelenségek magyarázatához a pszichoanalízist, és hogyan tudott Ferenczi az okkult jelenségek megfigyelése során olyan szempontokat lelni, amelyekkel a pszichoanalízist magát tudta gazdagítani. Így talált rá többek között a felnőtt és gyermek kommunikációjában rejlő „félreértések” veszélyeire, de a korai kapcsolat interaktív jellegének nyomára is, sőt az áttételi folyamatokhoz is új szempontokat talált. A kísérletező tudós pszichoanalitikust szokatlan kutatási eszközei és az azokkal nyert eredmények kisebbségi helyzetbe szorították a pszichoanalízis kicsiny társadalmának többségével szemben, de újításai beszüremkedtek a pszichoanalitikus gondolkodásmódba, és továbbfejlődtek a nemzetközi pszichoanalízis színterein, főként a korábbi tanítványokból lett analitikusok elméleti munkásságán keresztül. Végül egy saját analitikus esetrészlettel illusztrálom, hogyan hatott rám Ferenczi látásmódja.