Oidipusz, aki túl sokat tudott. A korai sérülés hatása az önreflexióra és a kognitív struktúrákra

Absztrakt: 

Egy kisbabát nem akarnak a szülei. Szívük szerint meg is ölnék, de mert mások közbeavatkoznak, a kisfiú messzi vidékre, nevelőszülőkhöz kerül. Származását titokban tartják, így arról csak homályos utalásokat hall. Múltjáról, eredetéről, és így saját magáról szinte semmit nem tud. Időről-időre ugyan volna lehetősége szembenézni azzal, hogy ki is ő valójában, de ezekkel az alkalmakkal nem él. Mivel olyan keveset tud, egyre súlyosabb hibákat követ el. Amikor végül összeáll a kép, és amikor – bár már maga a szembenézés aktusa is fájdalmas – mégis hajlandó és képes a múlttal és magával megismerkedni, akkor már sok mindenhez túl késő van. A tudás elviselhetetlen. A tudás mégis szükségszerű, mert a nélküle való lét sem működik. Az önismeret szenvedéssel jár, de nem lehetséges a magunkról való tudást elkerülni. Aki nem tud magáról, a világról sem fog tudni.
Írásomban az Oidipusz dráma egy némileg elhanyagolt aspektusát gondolatébresztőnek, metaforának használom. A korai kötődés, a mentalizációs és önreflektív képesség, a kognitív kapacitás és a lelki egészség kapcsolatát keresem, vizsgálom. Irodalmi áttekintéssel és klinikai példákkal igyekszem alátámasztani azt a megfigyelést, mely szerint az önrefektivitás hiánya általános gondolkodási deficithez, így az élet számos területét érintő működésképtelenséghez vezet.

A teljes tanulmány csak előfizetők számára olvasható! Az előfizetéshez regisztráció és bejelentkezés szükséges. Bejelentkezés után elő lehet fizetni azonnal online Paypal számláról vagy az alábbi megrendelőlap kitöltésével, átutalással. Utóbbi esetben meg kell várni, hogy az adminisztrátorunk aktiválja az előfizetést és csak utána lehet, bejelentkezés után olvasni az online tartalmakat. Az adminisztrátorral közvetlenül ide kattintva vehető fel a kapcsolat.