Korábbi konferenciák

XXI. Konferencia:
SZENVEDÉLY és KÖZÖNY
Érzelmek és kapcsolatok
2014. október 17-18.

Hotel Rubin, Budapest, XI. Dayka Gábor u. 3.

Az emberi kapcsolatok légkörét, az együttlétek hangulatát alapvetően határozza meg a résztvevő személyek érzelmi állapota. Idei konferenciánk azzal próbál a kapcsolatok működésének megértéséhez hozzájárulni, hogy a szenvedélyt és a közönyt, e két fontos érzelmi állapotot helyezi érdeklődése középpontjába. Azzal pedig, hogy ezek az érzelmi állapotok egymással szemben állnak – bár nem biztos, hogy formálisan egymás ellentétei –, a velük összefüggésbe hozható más érzelmi állapotok, normál és patológiás lelki jelenségek tárgyalását is hívják.
A szenvedély olyan erőteljes érzelmet jelent, amely cselekvésre, állásfoglalásra késztet, tehát motivációs jelentősége van. Reményekkel, a vágyteljesítés ígéretével, de azok teljesülésének hiányérzetével is teli érzés, egyúttal belső nyomás, amely gyakran úgy élhető át, mint kellemetlen, kényszerítő erő. Jól kifejezi a vágyteljesülés elmaradásából származó fájdalmat, szenvedést a nyelvi megjelölés, amely több nyelvben is a szenvedés szóból indul ki: szenvedély, passion, Leidenschaft. A szenvedély, mint tartós vágyat kifejező érzelmi állapot mindig tárgyhoz kötött. A motivációs, kényszerítő jelleg pedig drámaian megmutatkozik sok normál, vagy patológiásnak mondható jelenségben, állapotban vagy a szenvedélybetegségek változatos formáiban. „A szenvedély vakká tesz”, felülírja a realitás szempontjait, és átveszi az irányítást az adott ember magatartásában, ld. „elragadja a (hév) szenvedély”.
Súlyos konfliktusokat eredményezhet a szenvedélybe foglalt vágyak akadályoztatása, amely akár szuicid, vagy homicid formát is ölthet. Más esetben viszont a szenvedély hatalmas szellemi és fizikai erőfeszítésekre tesz képessé, építheti a közösséget.
A közöny távol tart, elidegenít. Nem tűnik jól meghatározható érzelemnek, inkább valaminek a hiányaként érzékeljük. A motiváció, az érdeklődés, az elköteleződés, a szeretet hiányaként, tehát minden olyan érzés, érzelem hiányaként, amely a kapcsolatok kialakulásában és működésében nélkülözhetetlen. A közöny olyan defenzív szerveződés, amely távol tartja az egyént kapcsolattól, tevékenységtől, saját belső világától azért, hogy segítségével elkerülhesse az anticipált rosszat. Az anticipált rossz pedig dinamikáját tekintve nem más, mint a paranoid szorongás.
Mindkét fogalom igen gazdag jelentéstartalommal bír. Szerepet játszanak normál és patológiás lelkiállapotok kialakulásában és fenntartásában. Mindennapi terápiás munkánk részét képezik, olykor tartós vagy épp csak átmeneti zavarokat okozva a terapeuta és a páciens, de szélesebb körben a segítő és segített kapcsolatában is. Átszövik csoport-együttléteinket, hatnak a közösségi, társadalmi terekben. A szenvedély, a közöny és a közéjük sorolható sokféle lelkiállapot komoly érdeklődésre tarthat számot mind a pszichodinamikus elmélet és gyakorlat szempontjából, mind a társadalmi jelenségek és folyamatok pszichoanalitikus szemléletű elemzésében is.
Néhány konkrét témajavaslat:
-    Szenvedély, szerelem, szexualitás (szeretlek kicsit, nagyon, szívből, színből, szenvedélyesen, őrülten, egyáltalán nem)
-    Szenvedély és megszállottság
-    A megszállottság, mint patológiás állapot (szerelmi téboly stb.)
-    A szenvedélybetegségek pszichodinamikus megközelítése
-    Szenvedélyszerű érzések a korai kapcsolatokban
-    Szenvedély és idealizáció szenvedélyes kapcsolatokban
-    Közöny és devalváció
-    Alkotás és szenvedély
-    Szenvedély és gyűlölet: szenvedélyes gyűlölet
-    Szenvedély és közöny váltakozása a kapcsolatokban: családi kötelékekben, szülők és gyerekek között, páciens és terapeuta között, közösségekben
-    Szenvedély, idealizáció, kiégés a segítő szakmákban, a gyógyítás szenvedélyének (furor sanandi) pszichodinamikai megközelítése
-    Szenvedély, közöny, elutasítás az áttételi-viszontáttételi dinamikában
-    Közöny, apátia a korai kapcsolatokban
-    Megszállottság - szenvedély - elkötelezettség - szolidaritás - semlegesség - közöny - elutasítás: kontinuum?
-    A politika szenvedélye. A küldetéstudat pozitív és negatív aspektusai
-    A politika szenvedélye. Lehetőség az érvényesülésre, önmegmutatásra, uralkodásra
-    Primitív elhárítások a társadalmi folyamatokban

A konferencia programbizottsága: Adrigán Erzsébet, Flaskay Gábor

Szervezőbizottság: Sinkovics Andrea (vezető), Campos J. Anna, Korbuly Ágnes, Ledniczki Ildikó, Mészáros Viktória, Dr. Tóth Katalin
 

XX. Konferencia:
A JELENT MOZGATÓ MÚLT
A MAGYARORSZÁGI PSZICHOANALÍZIS 100 ÉVE
2013. Október 11. - 12., Hotel Mercure Buda

Budapest, I. Krisztina krt. 41-43.

Jövőnk sikeres alakítása jelenünk megértésén alapul, amit múltunk feldolgozása biztosít. A pszichoanalízis ezzel a reflektivitással tekint az ember megnyilvánulásaira, a kultúrára, a társadalomra.
Az 1913-2013 közötti száz évben a kultúra, a politika és a történelem változásai, sorsfordító kilengései folyamatos kihívások és próbatételek elé állították/állítják az egyént, a közösségeket és a társadalmat. Törésekkel, értékmentésekkel, újrakezdésekkel és fejlődési lehetőségekkel teli e 100 esztendő, amelynek lenyomata kimutatható a pszichoanalízis nemzetközileg is számon tartott Budapesti Iskolájának történetében és jelenünkben.
Ferenczi kreativitása, innovatív ereje, és a budapesti avantgárd kultúra befogadó légkört és gyors kibontakozást biztosítottak. Ferenczi és a budapesti analitikusok elméleti, technikai és terápiás kezdeményezései kezdetben gyorsan fejlődtek, később számos nehézségen keresztül lassan integrálódtak a modern pszichoanalízis mai ismeretanyagába, kapcsolódási pontokat kínálva további kutatások számára.
Az új „embernézet”- tel szembeni – ahogyan Ignotus nevezte – ellenállások, majd a kultúra és a társadalom hatalmas változásai, amelyek együtt zajlottak a szakmai csoportokon belüli konfliktusokkal mind hatással voltak a pszichoanalízis és a pszichoanalitikus pszichoterápiák mai elméletére, a gyakorlatra és mindezeken túl napjaink „embernézetére”. Tagadhatatlan, hogy a pszichoanalízis fontos szerepet játszik abban a reflektív folyamatban, amellyel önmagunkat, a körülöttünk zajló eseményeket és a velük fennálló folyamatos kölcsönhatást szemléljük. A pszichoanalízis személeti rendszere áthatja kultúránkat, gondolkodásunkat, s ugyanakkor korunk pszichoanalízisének fejlődésére is hatással van a múlt és a jelen sokrétű változása.
Néhány gondolati kör, melyet előadóink témájául ajánlunk:
•    A Budapesti Iskola hozzájárulása a pszichoanalízis és a pszichoterápiák fejlődéséhez
•    Hasonló irányok és eltérő megközelítések a magyarországi és a nemzetközi pszichoanalízis fejlődésében az elmélet és a gyakorlat területén – például a szupervízió; a korai tárgykapcsolatok kérdése; a terápiás kapcsolat változásai
•    A magyarországi pszichoanalízis történetének fordulópontjai és azok transzgenerációs hatásai
•    Kreativitás a pszichoanalízisben
•    A kísérletező analitikusok hozzájárulása az elmélethez, a technikához és a gyógyításhoz
•    A mai pszichoanalízis interdiszciplináris kapcsolódási pontjai: az idegtudományoktól a művészeteken át a társadalomtudományokig
•    Hogyan reagál a pszichoanalízis a társadalmi és szocio-kulturális változásokra?
•    Mai kihívások

A konferencia programbizottsága: Hárdi Lilla, Mészáros Judit, Prágai Éva
    
Szervezőbizottság: Mészáros Viktória, Antal Bacsó Péter, Campos J. Anna, Korbuly Ágnes, Sinkovics Andrea
 

XIX. Konferencia:
TAGADÁS ÉS SZEMBENÉZÉS
A pszichoanalízis hozzájárulása az egyéni és társadalmi folyamatok megértéséhez
2012. Október 5.- 6., Hotel Mercure Buda

Budapest, I. Krisztina krt. 41-43.

A tagadás és az elhallgatás, a szembenézés és a feldolgozás a pszichoanalízis alapvető koncepciói. Mindennapi gyakorlatunkban érzékeljük az egyéni és társadalmi szintű tagadás, elhallgatás személyiségfejlődésre tett mélyreható káros következményeit és azt is, milyen nehéz szembenézni a túlterhelő életeseményekkel és feldolgozni azokat. Súlyos traumatikus események az egyén életében, családjában, vagy tágabb környezetében (amelyek természetesen visszahatnak az egyénre) megakasztják az egészséges fejlődést, mert a velük való szembenézés, a történtek feldolgozása az adott időben meghaladja az egyén lelki apparátusának teljesítőképességét.
Ha azonban az egyéni, vagy a társadalmi traumák feldolgozása később is elmarad, akkor az áldozatban és az elkövetőben egyaránt patológiás lelki folyamatok indulnak meg. Olyan archaikus lelki elhárítások lépnek életbe, vagy kerülnek előtérbe, amelyek következményeként elmosódik a belső és a külső világ közötti határ, a valóság értékelése töredékesen, pillanatnyi érvényű mozaikok alapján történik, illetve annak helyét értéktelen, bűnös és/vagy idealizált, hősi alakok foglalják el.  
A terápiás miliő lehetőséget teremt arra, hogy a trauma következtében elakadt fejlődés folytatódjon, az archaikus elhárítások helyét érettebbek vegyék át. Ennek következtében a világ értékelése realisztikussá válik, ami lehetővé teszi az érett védekezést és a szükségletek adaptív képviselését. Ez a reális világ sajnos nem mindig optimális, még csak nem is mindig elviselhető, de a formálódó személyiség egyre inkább képes arra, hogy megbirkózzon vele, akár a harcot, akár a menekülést választja. Ez igaz mind az egyén, mind a csoport, mind a társadalom esetében.
Konferenciánkon olyan kérdésekre is keressük a választ, hogy miként lehetséges, vagy egyáltalán lehetséges-e a pszichoanalízis során szembenézni az olyan helyzetekkel, és feldolgozni azokat, ahol a páciens szorongása tagadhatatlanul a terapeutát is elérő problematika – például egzisztenciális fenyegetettség – következménye.
Meddig terjed a terapeuta empátiája, ha saját értékeitől nagyon eltérő ideológiai nézetekkel, előítéletekkel találkozik a terápia során? Hol a titoktartás határa, ha a terapeuta családon, iskolán belüli erőszakról, vagy egyéb súlyos visszaélésről szerez tudomást?

Programbizottság: Juhász Angéla, Pető Katalin, Vincze Anna

Szervezők: Mészáros Viktória, Felházi Anett, Gyomlai Éva, Korbuly Ágnes, Sinkovics Andre

XVIII. Konferencia:
ÁLOM, FANTÁZIA, KREATIVITÁS
A mentális folyamatoktól a tárgyiasult valóságig

2011. Október 7.- 8.
Hotel Mercure Buda, Budapest

A pszichoanalízisben és a dinamikus pszichoterápiában az álom, vagy inkább az álmodás jelentősége átalakuláson megy keresztül. Egyes irányzatokban (pl. mentalizációs elmélet) fontossága csökken, más irányzatokban nő (Ogden: pszichoanalitikus harmadik, mint a közös álmodás eredménye). Senki sem állítja azonban, hogy mellőzhető, még ha a „királyi út” felfogás (Freud) a tudattalan megismeréséhez veszített is jelentőségéből, és számos modern, kutatásokkal megalapozott álomelmélettel gazdagodott.
Az álmodás összekapcsolható és rokonítható a fantáziatevékenységgel, leginkább akkor, ha egy lépést még megtéve az alkotó tevékenységet is bevonjuk érdeklődésünk körébe.
A dinamikus szemléletű pszichológia – kissé leegyszerűsítve – a kreatív cselekvést háromféle módon közelíti meg. Az egyik, a kreatív személyiségek pszichoanalitikus vizsgálata, a másik az úgynevezett elsődleges mentális folyamatok (amelyek az álmok létrehozásában játszanak szerepet) jelentőségét kutatja az alkotó folyamatban, a harmadik pedig a regresszió az én szolgálatában (Kris) koncepció alapján próbál magyarázatokat találni a kreatív teljesítményekre.
Témaválasztásunk aktuális, a címben foglalt kérdéskörök sokféle feldolgozásra adnak lehetőséget. Ezek közül felsorolunk néhányat az alábbiakban, de konferenciánk természetesen – ahogy mindig – utat ad a szabad témafeldolgozásoknak is.
-    Az álomban működő mechanizmusok a mindennapi életben és a klinikai gyakorlatban
-    A primer folyamatok jelentősége a diagnózisban és a pszichopatológiában
-    Képi beszéd, képi kifejezés az álomban és a művészetekben
-    A defenzív fantáziáktól az elaborált konfliktusokig
-    Van-e alvás álom nélkül – és pszichoanalízis álom nélkül?
-    Lehet-e az álmodás, az álmok átalakulása az analitikus folyamat indikátora?


Programbizottság: Ajkay Klára, Flaskay Gábor, Lőrincz Zsuzsa.
Szervezők: Mészáros Viktória (koordinátor), Danics Zoltán, Dobák András, Felházi Anett, Gyomlai Éva.

XVII. konf.:
A KÖTŐDÉS SZABADSÁGA
2010. Október 1.- 2.,

Hotel Benczúr, Budapest

Konferenciánk címe, a „Kötődés szabadsága” látszólag ellentmondásos, hiszen a kötődés megléte mindig bizonyos fokú szabadságvesztéssel jár. Amikor a kötődés - választásunk „titokzatos tárgya” - rossz, elhanyagoló, abuzáló, akkor mindez rabsággá torzulhat. Létezik-e szabadulás az ilyen típusú kapcsolati nehézségek szorításából? Ugyanakkor a szabadság fontos feltétele a kötődés lehetősége, a megfelelő kapcsolatok kialakítása, fenntartása. Hiánya egyben a szabadság hiányát és lélektani betegséget jelent.

A jellegzetes kapcsolati minták megjelenése a terápiás folyamatban az utóbbi évtizedek során a kutatók és a klinikusok figyelmének fókuszába került. A kutatási eredmények illeszkednek a pszichoanalízis elméletéhez és alátámasztják azt; a pszichoanalízis integrálja a csecsemő-megfigyelések, a kognitív pszichológia, valamint a memória-kutatások eredményeit.

Felvetődik a kérdés:
-    mennyiben jelent előrelépést a kapcsolati problémákkal küzdő betegek életében a  pszichoanalízis elméleti és technikai eszköztárának bővülése?
-    milyen kapcsolódási pontok találhatók a pszichoanalizis, a kötődéselmélet, a
     neurofiziológia, a mentalizáció és más, a személyiség alakulását leíró elméletek, és azok gyakorlata között?
-    hogyan befolyásolják e fejlődési folyamatok a belső és külső szabadságot, az egészséget?

Ezekre a kérdésekre keressük a választ a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület
17. konferenciáján.

Programbizottság: Nyerges Katalin, Pető Katalin, Riskó Ágnes.
Szervezők: Danics Zoltán, Felházi Anett, Keresztes Zotán, Mészáros Viktória, Milák Piroska.