Háttér: Vizsgálatunk a pszichoanalitikus folyamat során bekövetkező változási mechanizmusokra irányul. Ezen belül azt vizsgáljuk, hogy a kliens és terapeuta perspektíva-váltásai miként járulnak hozzá a kezelés során bekövetkező változáshoz a személyes kapcsolati viszonyulások jellemző szerkezetében, és milyen szerepet játszanak ebben a terapeuta intervenciói. Az elbeszélői perspektíva kölcsönös szabályozására kidolgozott elemzési módszerünket Luborsky Központi Kapcsolati Konfliktus Téma (KKKT) módszerével kombinálva vizsgáljuk az üléseken elbeszélt, az anyára vonatkozó kapcsolati epizódokat, és azok változását abból a szempontból, hogy a páciens mit vár másoktól, mások erre hogy reagálnak (az ő elbeszélése szerint), és a páciens miként reagál mások válaszaira. Hipotézisünk szerint, a vizsgált területen a változáshoz az is hozzájárul, hogy a terapeuta a terápiás interakcióban elősegíti, hogy a páciens szelf-narratívumainak konstruálása során perspektívát váltson.

Módszerek: Jelen vizsgálat adatait a Budapest Pszichoterápiás Adatbázis biztosítja. Az adatbázis két pszichodinamikus terápiában résztvevő páciens-terapeuta diád üléseinek 1,5 évig tartó megfigyelésese során létrejött hanganyagot és CHILDES módszerrel lejegyzett terápiás ülések szövegeit tartalmazza. Az adatbázisból felhasznált két ülés szövegét két analitikus terápiában járatos gyakorló pszichoterapeuta kódolta le a KKKT kódolási módszerét és standardizált kategóriarendszerét alkalmazva. A narratív perspektíva (NP) váltásokat a kapcsolati epizódokban korábbi kutatásainkban alkalmazott, általunk kidolgozott NP modell alapján kódoltuk, és kvalitatív diskurzuselemzési módszerekkel vizsgáltuk.

Eredmények: Elemzésünkben bemutatjuk, hogy miféle változások jelennek meg egy fontos kapcsolati személyhez – az anyához– kötődő kapcsolati epizódokban, valamint azt, hogy a terapeuta által végrehajtott perspektívaváltások, vagy váltások sorozata hogyan járul hozzá a kapcsolati modell elaborált kidolgozásához a páciens azonos KKKT-vel jellemezhető, különböző kapcsolatainak felidézésében és egymás mellé rendelésében, így segítve a pácienst abban, hogy felismerje a több kapcsolatán átívelő hasonló kapcsolati mintázatokat.

Következtetés: A NP-váltás hatékony a különféle KKKT-k elaborálásában és a különféle személyekhez fűződő hasonló KKKT reprezentációk összekapcsolásában, illetve egy kapcsolaton belül új KKKT-k konstruálásában, melyek fontos szerepet játszanak a terápiás változásban.