A tanulmány a tudattalan pszichoanalitikus megközelítésének fejlődését vizsgálja, különös tekintettel arra, hogyan teszi lehetővé ez a fejlődés az irodalmi-filmes karakterekkel végzett terápiás munka mélyebb megértését és alkalmazását. Az elméleti háttér Freud dinamikus tudattalan felfogásától a kortárs pszichoanalitikus gondolkodásig ível, különös tekintettel Ogden, Bion, Stern és a Botella-szerzőpáros munkáira. A különféle modellek és metaforák – ideértve a testi tudattalan és az emlékezés testi alapú formáinak (embodied memories) koncepcióját – segítenek megérteni a tudattalan nem dinamikus természetét és fokozatos feltárulását a terápia során. Kiemelt figyelmet kap a strukturálatlan tudattalanból formálódó szimbolikus reprezentáció és az ábrázolhatóság pszichoterápiás folyamata. A bemutatott esetrészletek azt illusztrálják, hogyan segíthetik ezek a karakterek a pácienst abban, hogy azonosítsa, kifejezze és átdolgozza traumatikus élményeit, valamint kapcsolatba lépjen azok reprezentálatlan részeivel. A kognitív idegtudományok és a neurobiológia integrálása tovább gazdagítja a tudattalanról való gondolkodást, elősegítve a trauma és a testi-érzelmi szabályozás komplex folyamatainak mélyebb megértését. A tanulmány célja, hogy bemutassa, miként alakulhat át a belső káosz megélhető, elmondható és tudatosítható narratívává – és hogyan járulhat hozzá a karakterekkel végzett alkotó terápiás munka a tartalmazási és szimbolizációs képességek fejlődéséhez, valamint az interszubjektív mező dinamikáinak (Ferro és Civitarese mezőelmélete) mélyebb megértéséhez és a belső tárgykapcsolatok gazdagodásához.