Hermann legjelentősebb munkája a megkapaszkodás fogalmának kidolgozása és lélektani jelentőségének felismerése volt. Dolgozatom első részében a megkapaszkodást más elméletekkel való összefüggésében vizsgálom. Először arról lesz szó, hogy a Budapesti Iskola a 30-as években hogyan bővítette Hermann, Bálint Mihály és Bálint Alice egymással összefüggő munkái nyomán a pszichoanalitikus gondolkodást a csecsemő anyjával való kapcsolatának, Hermann kifejezésével a duáluniónak az előtérbe állításával. Majd a megkapaszkodást Kohut és Kernberg elméleti keretébe illesztem, valamint Bowlby kötődéselméletével hasonlítom össze.

A dolgozat hátralevő részében arra hozok példákat, hogy a frusztrált megkapaszkodás, a leválás nehézségei milyen szerteágazó tünetekben nyilvánulhatnak meg gyerek és felnőttkorban, hogyan befolyásolja a személyiséget az anyával való kapcsolat sérüléseiben a megkapaszkodás lehetetlensége, és ebből következően a biztonság hiánya, az elhagyatottság és a magány.

Saját, hosszú pszichoterápiás eseteim tanúsága szerint a megkapaszkodás frusztrációi visszavezethetőek voltak az anya hideg, távolságtartó bánásmódjára, gyakran egy kistestvér születésével megterhelve. E helyzetek következményeit borderline pácienseknél is tapasztalhattam. A szexualitás olyan devianciáiról is szó lesz, mint a szadizmus – dominancia – mazochizmus, illetve a pedofília, amelyeket Bak Róbert és Wolfgang Berner is éppen a megkapaszkodás fogalmával értelmeztek. Végül Alice Popescu pszichoanalitikus elemzését idézem, aki Stefan Zweig és Arthur Koestler feleségükkel való kettős öngyilkosságának megértéséhez használja a megkapaszkodás és elszakadás tendenciáit. Ezeket az eseteket írtam le részletesen, hogy láthatóvá váljon, hogyan válhat egy életen keresztül a kapcsolatok vezérmotívumává a koragyerekkorból eredő hiány, a megkapaszkodás frusztrációja.