A „testi fordulat” fogalma az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb hangsúlyt kapott a pszichoanalízis és a kortárs filozófia diskurzusaiban. Ez a szemlélet a test és a lélek egységes megközelítésének szükségességét emeli ki. Tanulmányom központi gondolata, hogy a test nem pusztán passzív objektum, hanem aktív résztvevője a szubjektivitás és az identitás kialakulásának is. A test szerepét a pszichoanalitikus elméletalkotásban Maurice Merleau-Ponty test-fenomenológiája és Shaun Gallagher „embodied cognition” koncepciója alapján vizsgálom. Célom, hogy rávilágítsak, hogy a testi élmények helye a megismerésben rendkívül összetett teoretikus kérdés. Két fő szempontot emelek ki: az egyik, hogy a testi élmények nemcsak az észlelést és a kogníciót formálják, hanem hatnak a tudattalan folyamatokra, a szimbolikus reprezentációkra és a preszimbolikus kapcsolati tudásra is. A másik, hogy a testi szelf önálló alkotó kapacitással rendelkezik. A feminista filozófia, különösen Judith Butler és Elizabeth Grosz elméletei, további szempontokat kínálnak a test társadalmi és kulturális értelmezéséhez. A kortárs pszichoanalitikus kutatások ezeket a dimenziókat eltérő hangsúllyal jelenítik meg, miközben rámutatnak a testi és az érzelmi tapasztalatok összefüggéseire. Terápiás esetvignetták segítségével mutatom be, hogyan jelennek meg ezek az elméleti kérdések a gyakorlatban.