A pszichoanalitikus folyamat működéséhez keretekre van szükség. A szetting védi az analitikus folyamatot és lehetőséget ad a páciens áttételi folyamatainak kibontakozására. Valaminek stabilnak, állandónak kell lennie ahhoz, hogy az áttétel létrejöhessen.

A szetting állandósága ugyanakkor egy idealizált kép, a valóságban ez az állandóság relatív. Számos apró keretzökkenés történik. Az állandó szettingbe, az analitikus keretbe a páciens a reprezentálatlan (pszichotikus) tartalmait is belevetíti (Bleger, 1967), melyek némán kísérik az analitikus folyamatot. A keretek zökkenésekor, amikor valamilyen változás történik a megszokotthoz képest, korábban rejtett tartalmak, intenzív érzések törnek felszínre. Amennyiben sikerül a feltörő érzéseket tartalmazni, közösen reprezentálttá tenni a történteket, az jelentősen előremozdítja a páciens megértését.

Az analitikus mező történéseit az analitikus és a páciens együtt hozza létre. Együtt háríthatják el a túl megterhelő tartalmakat például azzal, hogy a keretbe vetítik őket. Amikor ez az elhárítás nem működik, a kereten repedés jön létre. Ezt létrehozhatja a páciens és az analitikus is. Véleményem szerint a szetting zökkenéseit létrehozó események egy része tekinthető enactmentnek, vagy a poszt-bioni mezőelmélet terminológiájában szomatikus reverie-nek, amelynek során az analitikus tudattalanul hozzájárul a keret változásához. Máskor a valósággal való találkozás fedi fel, hogy mit vetített a páciens korábban a keretbe.

A szetting fogalmának, jelentőségének körüljárását azért tartom fontosnak, mert így nyer értelmet a keret tartásának szükségessége. Ugyanakkor a keret zökkenéseit nem hibának, hanem megértendő, szimbolizálandó történéseknek tekintem. Tanulmányomban esetvignetták segítségével mutatom be, hogy a szetting repedésein keresztül hogyan jelentek meg korábban elhárított érzések és tartalmak. A jelenség megértéséhez segítségül hívom az analitikus keretről született elméleteket.