Wilhelm Stekel (1868−1940) Freud és a pszichoanalízis egyik korai és elkötelezett híve volt, nevét a pszichoanalízis szakirodalma mégsem említi, és munkásságának kutatása is csak az utóbbi évtizedben indult el. A pszichoanalízis klasszikus irányától elsősorban terápiatechnikai újításai miatt egyre jobban eltérő Stekelt 1912-ben eltávolították a pszichoanalitikus mozgalomból úgy, hogy személyét és tanításait is feledésre ítélték. Stekel portréjánál kezdve leírom ezt a folyamatot, Freud és Stekel ambivalens kapcsolati dinamikáját, és felvázolom Stekel újításainak alapjait is. Mivel Stekel mindvégig pszichoanalitikusnak vallotta magát, kizárását követően önálló elméleti iskola helyett klinikai gyakorlóhelyeket hozott létre, megalapítva a Független Orvosanalitikusok Nemzetközi Egyesületét is. Így, eseteken keresztül oktatta számos országból érkező tanítványainak a pszichoanalízist eklektikus-pragmatikus orvosi gyakorlattal vegyítő módszerét, amelyet a terapeuta attitűdjéről aktív analízisnek nevezett el. Stekel munkásságának a halála és a második világháború vetett véget. Magyar tanítványai azonban 1929-ben egyesületbe tömörültek, ennek jogutódja a lassan százéves múlttal bíró Aktív Analitikus Pszichoterapeuták Egyesülete, az egyetlen „stekeliánus” szervezet a világon. A történeti ismertetésen felül kitérek az aktív analízis ismeretlenségének okaira, és szeretnék rámutatni arra a jelentős szerepre, amelyet Stekel és követői a pszichoanalízis és a korszerű pszichoterápiák fejlődésében nemzetközi és hazai szinten betöltöttek.