Az álmok szerepe a terápiás munkafolyamatokban − Álom-műhely a Kanapé Pszichoanalitikus Pszichoterápiás Rendelő munkatársaival
Képesek vagyunk a fantáziálásra, vagyis el tudunk képzelni olyat, ami fizikailag nincs jelen. Ez teszi lehetővé a fejlődést, és mutatja a szubjektív utakat, amelyeket másokkal is képesek vagyunk megosztani. Amit nem tudunk megálmodni, azt megvalósítani sem tudjuk.
A terápiák során a páciensek legbensőbb világát közelítjük meg abból a célból, hogy minél őszintébb, hitelesebb életet tudjanak élni, képesek legyenek arra, hogy a tudattalan viselkedésük feletti kontrollt egyre inkább uralják, ezáltal rálépjenek a változás útjára.
A tudattalannal való munka áthatja és mozgatja az analízist és az analitikusan orientált terápiákat: áttétellel, fantáziákkal, illúziókkal és metaforákkal dolgozunk, az elme asszociatív működését fejtjük fel közösen. Ezek közül kiemelkedhet a „királyi út”, az álmokkal való munka.
Hogyan történik mindez a gyakorlatban? A kérdésre számos elméletalkotó adott evidensnél evidensebbnek tűnő választ, mégis azt láthatjuk, hogy az elmúlt évtizedek során az erről való gondolkodás sokat változott. Míg Freud még úgy gondolta, hogy az álmok kapcsán is az analitikus feladata a páciens álmának megfejtése, ma már elképzelhetetlen lenne a pácienst „kihagyva” gondolkodnunk az álmairól. Ettől függetlenül is kérdés lehet, hogy például a terapeuta dolga csupán a kérdések feltétele, vagy maga is asszociálhat az álomhoz, illetve akár az ébrenléti anyagát is álomszerűen hallgatja.
A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület 2023. évi őszi konferenciáján tartott műhelyünkben az álmokkal való foglalkozást helyeztük középpontba. Célunk az volt, hogy közösen gondolkodjunk arról, milyen különböző módokon foglalkozhatunk a páciensek által hozott álmokkal, illetve tágítsuk ennek perspektíváját. Tanulmányunkban bemutatjuk az ott elhangzott elméleti kereteteket, illetve betekintést nyújtunk a műhely hangulatába, történéseibe, az írást a közös gondolkodás tanulságait levonva zárjuk