Hibáinknak hála. Értésről – félreértésről – megértésről
Hétköznapi, de terápiás beszélgetéseink, találkozásaink vissza-visszatérő jelensége – a félreértés – bár mindenki által jól ismert, mégis viszonylag kevés figyelmet kap saját jogán. Az interakciós folyamatok komplexitásának, az emberi elme és a beszélő közösség jelentésadó működésének köszönhetően is – eleve kódolva van a kommunikációban, annak elkerülhetetlen, szerves része. Fejlődéslélektani kutatások támasztják alá, hogy az emberi interakciók az összehangolt és szinkron állapotokból (az egyezés időszakai) a nem illeszkedő és félrehangolt állapotokba (a nem egyezés időszakai) történő, oda-vissza futó folyamatos váltásokból állnak az érzelmek széles tartományában. Az eltávolodás, félrecsúszás és a jóvátétel az egész élet során végbemenő fejlődési változásokra érvényes, melyek beágyazódnak az egyén interperszonális és belső, tudattalan konfliktusainak pszichodinamikájába, melyek okán a félrecsúszás és korrekciója kritikus fontosságú minden terápiás munkában.
A tanulmány a pszichoanalitikus terápiás beszélgetések félreértéseit elemzi és járja körül, hangsúlyosan a modern interszubjektív, kapcsolati és poszt-bioni megközelítések alapján, olyan fogalmak segítségével, mint enactment, transzformáció, játék és improvizáció.