Az elsőgenerációs pszichoanalitikusok közül Freud, Ferenczi, Hollós István és Sabina Spielrein műveiben kifejezett nyelvészeti érdeklődés nyomait találhatjuk meg. E szerzők közül Spielrein az, akinek életművében szisztematikusan van jelen ez az elköteleződés. Jelen dolgozat célja annak igazolása, hogy az érdeklődés elmélyült pszichoanalitikus tudást, fejlődéspszichológiai szemléletmódot és nyelvtudományi műveltséget ötvöző, következetes nyelvészeti szemléletmóddá érett Spielrein pályájának genfi időszakára (1920-1923).

A tanulmány három fő fejezetre tagolódik. Az első fejezetben elhelyezem a nyelvészeti tematikát az életműben, meghatározom ennek fő területeit, illetve megnevezem azt az öt kulcstanulmányt, amelyek elemzésével bemutatom Spielrein nyelvészeti közelítésmódját. A második és harmadik fejezet a szövegelemzéseket tartalmazza. A második fejezet a nyelvészeti orientáció jegyeit az életmű első felében (1911-1920) követi nyomon. A tanulmány gerincét alkotó harmadik fejezet – keletkezésük kronologikus rendjében – három Genfben, illetve egy, a Szovjetunióban keletkezett kulcsszöveget elemez. A meglehetősen összetett szövegekből kibontakozó nyelvészeti szemléletmódot úgy kísérelem meg az olvasó számára fölvázolni, hogy mindvégig érzékelhető legyen a három tudomány: pszichoanalízis, értelmifejlődés-pszichológia és nyelvészet egymást kiegészítő és támogató jelenléte.

A szövegek elemzésében és egymással való összekapcsolásában két alapvető törekvés vezet. Az egyik, hogy láthatóvá tegyem Spielrein tájékozódásának folyamatos bővülését, valamint a mesterektől (Freud, Jung, Bleuler, Piaget) tanultak saját tudásával és tapasztalataival való gazdagítását. A másik törekvésem annak kiemelése, hogy Spielrein 1920 előtti, döntően klasszikus pszichoanalitikus és jungi elemeken nyugvó orientációját és 1920-tól mind erősebben jelen lévő értelmifejlődés-pszichológiai irányultságát egyedi és következetes nyelvészeti gondolkodásmóddá tudta szintetizálni.