A cikkben a szerző új fogalmakat vezet be egy terápiában megfigyelhető jelenségmélyebb megértéséhez, amelyet Edna O’Shaugnessy korábban leírt, de megkülönböztető nevet nem adott neki. A szerző a jelenséget kiürítéses gyötrő állapotnak és helyzetnek nevezte el. Az állapot az, amivel a páciens küszködik (intrapszichés szint). A helyzet az, ami a páciens és a terapeuta között alakul ki (interszubjektív szint), és ami magában foglalja az állapot által keltett érzéseket, gondolatokat mindkét félben. A kiürítéses gyötrő állapot úgy jelenik meg a terápiában, hogy a páciens saját magát rossznak éli át, de közben a terapeuta felől érkező segítséget sem tudja fogadni, azt hamisnak éli meg, emiatt visszavonul, vagy támadásokat intéz a terapeuta felé. Erre a terapeuta gyakran kibillen a refelktív munkamódból és elveszti empátiás képességét, támadni vagy védekezni kezd. A szerző szerint a kiürítéses gyötrő helyzetből a kimozdulást a reflektivitás, az empátia és a jóvátételadhatják, amihez szükség van arra, hogy a terapeuta reflektíven végigkövesse a helyzethez kapcsolódó saját érzéseit és reakcióit. A kiürítéses gyötrő állapot kialakulása mögött az alkati sérülékenység mellett gyakran egy leértékelő és ítélkező szülői minta, valamint a gyerek-szülő közti nem megfelelő illeszkedés található. Emiatt egy kiürítéses gyötrő helyzetalakult ki a szülő-gyerek között (elfajult alku), és ez éled újra a későbbiekben a terápiás kapcsolatban is. A kiürítéses gyötrő helyzetben a terapeuta három kihívással szembesül: saját leértékeléssel, tehetetlenséggel kapcsolatos élményei aktivizálódnak (a terapeuta saját személyes múltjából), tartalmaznia kell tudnia a páciens által ráprojektált negatív áttételt (páciens negatív áttétele), miközben utat kell találnia magában ahhoz az állapothoz, amiben a páciens érzi magát (empátia). A szerző a poszt-kleiniánus jelenségleírást interszubjektív, kétszemélyes terápiás keretben értelmezi újra.