Pszichoanalízis a krízis idején. A külső és belső realitás közötti határ cseppfolyóssá válása fenyegetettség hatására
A tanulmány a pszichoanalízis perspektívájából tekinti át azokat a tényezőket, amelyek a 2020-as pandémia első két magyarországi hulláma során kivédhetetlenül hatást gyakoroltak a terápiás folyamatokra. Kiemelt körülményként kerül hangsúlyozásra a váratlanság, az előzménynélküliség, a megfelelő terápiás technika hiánya, a járványügyi kérdésekre adott inadekvát reakciók, a társadalmi folyamatok és a létrejövő krízis, valamint az ezek következményeként felerősödő, tömegpánik-szerű jelenségek. A terápiás helyzetekre ható specifikus tényezőként ezekhez kapcsolódott a home office szettingre és a távterápiára történő rendkívül gyors átállás. A tanulmány kiemelten vizsgálja annak dinamikáját, hogy az általános fenyegetettség miatt létrejött társadalmi szintű krízis hogyan, milyen lépések sorozatán keresztül függesztette fel az eredeti terápiás célkitűzéseket és változtatta meg a terápiás kapcsolatok folyamatait. A tanulmány fő célja, hogy a járvány indulása után közel másfél évvel későbbi visszatekintés segítségével hozzájáruljon az az ott-és-akkor történtek utólagos reflektálásához, megfogalmazható tapasztalattá alakítva a kényszerűség miatt összesűrűsödött és egymásba csúszott lépések szétbontását és elemzését. A terápiás helyzet jellemzőjeként hangsúlyozottá válik, hogy a traumatikus társadalmi krízis, amelynek a páciens és a terapeutája párhuzamosan volt kitéve, pervazívan tör be a terápiás kapcsolatba olyan folyamatokat indítva el, amelyek korlátozzák a közös helyzetre történő rálátást. A közös megterhelés hatásaként a terápiás helyzet felszippantotta a reális külső tényezőket, amelyek ezáltal a terápiás kapcsolat interszubjektív folyamatainak részévé váltak, megnehezítve az áttételi és viszontáttételi reakciók elemzését. A tanulmány kísérletet tesz néhány olyan szempont meghatározására, amelyek elősegítik azt a mérlegelést, amely hozzájárulhat a társadalmi krízisek közepette történő pszichoanalitikus munka, a reflektív munkamód megvédéshez.
Psychoanalysis in times of crisis
The way the border between external and internal reality becomes fluid under threat
The paper reviews from the perspective of psychoanalysis the factors that inevitably influenced the therapeutic processes during the first two waves of the 2020 pandemic in Hungary. Unexpectedness, lack of precedent, lack of appropriate therapeutic techniques, inadequate reactions to epidemiological issues, the social processes, and the resulting crisis, as well as the mass panic-like phenomena that have been intensified as a consequence, are highlighted. These were linked to the very rapid changeover to home office setting and switch to teletherapy as specific factors affecting therapeutic situations.
The study focuses on the dynamics of how the social crisis created by the general threat has suspended the original therapeutic objectives and altered the processes of therapeutic relationships through a series of steps.
The main aim of the study is to contribute to a retrospective reflection on what happened then and there, by means of a retrospective analysis of the dismantling and analysis of the steps that were condensed and telescoped by necessity, almost a year and a half after the beginning of the epidemic.
As a characteristic of the therapeutic situation, it is stressed that the traumatic social crisis to which patient and therapist were simultaneously exposed to, intrudes pervasively into the therapeutic relationship, triggering processes that limit the insight into the mutual situation.
As an effect of the joint strain, the therapeutic situation absorbed realistic external factors, which thus became part of the intersubjective processes of the therapeutic relationship, making it difficult to analyse the transference and countertransference reactions.
The paper attempts to identify some aspects that may contribute to a reflection that can help to defend the psychoanalytic work and the reflective way of working in the midst of social crises.