A megértettség-élmény mint a pszichoanalitikus terápiák hatótényezője (eredeti tanulmány)

A megértettség élménye a csecsemőkor kezdetétől alapvető szükséglet. Ebből a tapasztalatból fejlődik ki a kompetencia-élménye is. A gyermek átélheti, hogy képes hatni a környezetére, élményeiben, gondolataiban osztozni kész a másik, érzései, gondolatai felé érdeklődéssel, kíváncsisággal fordulnak.

A korai kötődési problémákhoz kapcsolódó felnőttkori személyiségzavarok egyik legmeghatározóbb fejlődés-pszichopatológiai előzménye a megértettség alapélményének hiánya a csecsemő- és kisgyerekkorban az elsődleges gondozóval való kapcsolatban.

A személyiségszerveződés alacsonyabb szintjén lévő pacienseinkkel a terápiában ismétlődő és sokszínű kommunikációs félreértésekre lehetőséget adó, olykor zajosan konfliktusos átmeneti térben mozgunk.

Véleményem szerint ez egy sajátos paradoxonnal is magyarázható, amely a paciens megértettség iránti tudatos  –  és a meg nem értettség ismétlődése iránti tudattalan  –  vágya között feszül.

Írásomban a megértettség-élmény szerepét szeretném körüljárni a pszichoanalitikus terápiák gyógyító folyamatában. Azt vizsgálom, hogy a terapeuta személye, valamint a pszichoanalitikus terápiák specifikus és nonspecifikus hatótényezői együttesen hogyan segítik a kötődési problémákkal küszködő pacienseket a megértettség-élmény megtapasztalásában. Hogyan válhat a megértettség-élmény terápiás hatótényezővé azáltal is, hogy megszakítja az ismétlődések regresszív láncolatát. Gondolatmenetemet esetrészletekkel illusztrálom.