A cikk szerzői pszichoanalitikus, illetve pszichoanalitikusan orientált terapeuták. Attitűdjük abban közös, hogy mindannyian fontosnak tartják a testi élményt a munkájuk során. Abból indulnak ki, hogy a terapeuta érzelmi megértési „útvonalai” komplexek, melynek alkotó elemei mind a verbális, mind a nem-verbális szelférzetek, utóbbiaknak masszív összetevője a test. Írásukban a testi nézőpont létjogosultságától a testi tapasztalat terápiában való felhasználásának lehetőségéig járnak be egy ívet. Feltételezésük szerint, ahogy az áttétellel-viszontáttétellel nem foglalkozó pszichoterápiás irányzatok gyakorlói is nyerhetnek az áttételi folyamatok esetleges ismeretéből, úgy a testtel nem kiemelten foglalkozó irányzatok művelői is nyerhetnek a testi nézőpont ismeretéből. Azáltal is, hogy a testre irányuló kiterjedtebb figyelmi kapacitás jelentősen hozzájárul az élménymező prereflektív-reflektív határterületének finomabb vizsgálhatóságához. Bíznak abban, hogy híd teremtődik az elsősorban a szimbolikus szintekre koncentráló munkamód és a testi jelenlétre nagyobb figyelmet szánó munkamód képviselői között azáltal, hogy leírják gondolataikat, élményeiket, tapasztalataikat. A jelen írásban ismertetett megközelítési mód újszerű, mivel az magának a testinek a megjelenését és jelentőségét vizsgálja a terápiás kapcsolat mindkét résztvevője szempontjából.