A kapcsolati fókusz szerepe a szupervízióban: munka a terapeuta és a szupervizor szubjektivitásával
A tanulmányban azt vizsgáljuk, hogy a kétszemélyes pszichológiai szemlélet, a kapcsolati, interszubjektív modell hogyan érvényesül a szupervízióban. Ebben a szemléletben nem csak a páciens személyisége a munka tárgya, mert – ma már úgy látjuk – az áttételt nem csak a páciens intrapszichés konfliktusai, élettörténete formálja, hanem a terapeuta személyisége is hozzájárul annak egyedi megvalósulásához. Így a szupervízióban a páciens-terapeuta kapcsolaton keresztül a terapeuta szubjektivitása is szükségképpen fókuszba kerül, és ez kiegészül a másik diád, a terapeuta-szupervizor páros közötti interszubjektív folyamatok vizsgálatával is. A két diád komplex módon áll kölcsönhatásban, valamennyi résztvevő hozzájárul az adott dinamika alakulásához.
A tanulmányban rövid áttekintést adunk arról, hogy a pszichoanalízis története során milyen álláspontok jelentek meg azzal kapcsolatban, hogy a terapeuta viszontáttételének, szubjektív, személyes reakcióinak mi legyen a sorsa a szupervízióban. Majd saját esetpéldáinkon keresztül próbáljuk meg bemutatni, hogy hogyan történik, milyen előnyökkel és nehézségekkel jár a kapcsolati fókuszú szupervízió.