A tudattalan és a tudatos közötti cseppfolyós határ

Vajon a pszichoanalízis felfedezte, vagy csak észrevette a tudattalant?
A természettudományok területén többször is introspektív szempontváltás tette lehetővé, hogy láthatóvá váljon az, ami korábban rejtett volt, és ez vezetett a tudás gazdagodásához. Ezekben az esetekben a szempontváltást annak felfedezése tette lehetővé, hogy a vizsgálat tárgyával azonos rendszernek vagyunk alkotó részei. Talán a tudattalan is mindig előttünk volt, de kulturális tényezőkre épülő mentális okokból nem mertük észrevenni. Lehetséges, hogy ennek alapját az introspektív váltás nehézsége alkotta.
Az interszubjektív megközelítés szerint a tudattalant alapvetően a gondozó környezet részéről elmaradt megfelelő validálás alakítja ki, vagyis a freudi dinamikus tudattalant nem ösztönök uralják, hanem validálatlan affektustartományok alkotják. E kapcsolati folyamatokhoz kötött tudattalan határa sosem válik rögzítetté, hanem folyamatosan formálódik a jelen aktuális interszubjektív kontextusában. E folyamatos változékonyságot fejezi ki a tudattalan határának cseppfolyós természete, vagyis nem rögzített és nem állandó, hanem folyamatszerű, állandóan hullámzik a dinamikus, diádikus, interszubjektív rendszer részeként.
A tudattalan ezen felfogásának klinikai jelentősége, hogy módosítja az elfojtás, az áttétel és az ellenállás felfogását. A technikaelméletet is érintő interszubjektív fordulat, változást hozott a pszichoanalízis terápiás gyakorlatában és emberképében, ezzel lehetővé téve a terápiás kapcsolat mikroszociális rendszerként történő felfedezését.

Kulcsszavak: tudattalan – introspekció – interszubjektivitás – elfojtás – pszichoanalitikus technikaelmélet