Tudattalan kommunikáció tanulmányozása az orvos-beteg találkozásban
A tanulmány rezidens orvosok Bálint-csoporton szerzett tapasztalataival foglalkozik, melyen a brit orvosképzés keretében, pszichiátria gyakorlat során vettek részt. Célja bemutatni, hogy milyen módon jelent érzelmileg súlyos kihívást a pszichiátriai betegekkel való munka. Betegbiztonsági és orvosképzési szempontokból is elengedhetetlen a terápiás kapcsolat viszontagságainak folyamatos tanulmányozása és fejlesztése. A Bálint-csoport alkalmazott pszichoanalízis; elsődleges célja az orvosi gyakorlat érzelmi vonatkozásainak tanulmányozása. A csoport-alkalmakon a beteg bemutatása szabad asszociációval — azaz a pszichoanalitikus módszert követve — történik, szemben a hagyományos esetprezentáció formális rendjével. A csoporttagok megtapasztalhatják, hogy az együttes szabad asszociáció által hogyan elevenedik meg az orvos-beteg kapcsolat gyakran tudattalan érzelmi valósága, szemben a diagnózis felállításának és a kezelési terv kidolgozásának intellektuálisan megragadható feladatával. A Bálint-csoport gyakorlatban vezeti be és mutatja meg egyes pszichoanalitikus kulcsfogalmak magyarázó erejét, valamint a pszichoanalitikus megértés terápiás kapcsolatra tett javító, gazdagító hatását. A terápiás kapcsolat elakadásainak megértésében középpontba kerülnek az áttétel és a viszontáttétel fogalmai. Az áttételi és viszontáttételi helyzetek leírását elmélyíti a működésben lévő tudattalan elhárító mechanizmusok (pl. projekció, projektív identifikáció, megcselekvés, hasítás, tagadás) azonosítása. A Bálint-csoport elsődleges célján túl a pszichoanalízis szélesebb körű megismertetésének személyes, egyéni és közösségi tapasztalást elérő hordozó közege, szemben a pszichoanalitikus elmélet nehezen emészthető, didaktikus oktatásával.