Interjú Lőrincz Zsuzsával
Az analitikus identitásod formálódásában milyen tényezők hatottak?
Szívesen kettébontanám azt az időszakot, ami az identitásom formálódásában szerepet játszott. Az elsőt inkább szocializációs időszaknak nevezném, az egyetemi években kezdődött, és addig tartott, amíg nem mentem analízisbe. Ez nem több, mint 4-5 év, de nagyon intenzív élmények jellemzik.
Ahogyan visszaemlékszem, már a pszichológiai tanulmányokat is azért választottam, mert lelki bántalmakkal akartam foglalkozni, bár nem emlékszem, hogy magával a pszichoterápia kifejezéssel találkoztam volna. A 70-es évek közepén fejeztem be az egyetemet. Ez egy fontos időszak volt az egész pszichoterápiás szcéna fejlődése szempontjából. Azokban az években indult meg a nyitás általában a pszichoterápiák felé. És ez az időszak nekem döntő volt – és mindenkinek az volt, aki érdeklődött a pszichoterápia iránt. Akkoriban szerveződtek a pszichoterápiás hétvégék, már működött a Faludi utcai gyermek-pszichoterápiás rendelő és több új szemléletet hordozó könyv jelent meg, elsősorban Buda Béla könyveire gondolok.