A gondolkodás három formája: mágikus gondolkodás, álomgondolkodás és átalakító gondolkodás
A szerző álláspontja szerint a kortárs pszichoanalízisben a hangsúly az álom, a játék és az asszociációk szimbolikus jelentésének megértéséről a gondolkodás, az álmodás és a játék folyamatának a kutatására helyeződött. Dolgozatában három gondolkodási formáról – a mágikus gondolkodásról, az álomgondolkodásról és az átalakító (transzformatív) gondolkodásról – kialakított elképzeléseit tárgyalja, amelyeket szemléletes klinikai illusztrációkkal támaszt alá. Álláspontja szerint a mágikus gondolkodás megakadályozza a valódi gondolkodást és a lelki fejlődést, mert a kellemetlen külső valóságot kitalált lelki valósággal helyettesíti. Ezzel szemben gondolkodásunk legmélyebb formája, az álomgondolkodás, egyidejűleg számos nézőpontból, például az elsődleges és másodlagos gondolkodási folyamat perspektívájából származó érzelmi tapasztalatokat is magában foglalja. Az átalakító gondolkodás során pedig a tapasztalatokat új módon rendezzük el, ami lehetővé teszi, hogy olyan érzelmeket, tárgykapcsolati alakzatokat és életminőséget éljünk át, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak a számunkra.