A szégyen a pszichoanalitikus terápiában
Tanulmányunkban egy olyan jelenségcsoporttal foglalkozunk, amely általánosan ismert a klinikai gyakorlatban, de jelentősége erősen alábecsült. A pszichoanalízis csak a 70-es évek elején, a szelffejlődés folyamatainak tanulmányozásával párhuzamosan kezdett kiemelt figyelmet fordítani a szégyen jelenségeire, változatos megjelenési formáira, pszichodinamikájára. A hangsúlyt a legutóbbi évek különböző felfogásaira helyezve írásunk megkísérel összefoglalást adni a szégyen jelenségeinek pszichoanalitikus felfogásáról. Először a szégyen megjelenési formáit mutatjuk be. Ehhez kapcsolódik a szégyen irodalmának elméleti, és kevéssé történeti hangsúlyú áttekintése. Több kisebb és egy hosszabb esetpélda után a terápiás gyakorlat kérdései következnek. A tanulmány a szégyenjelenségek kialakulásának fejlődés- és kórlélektani összefoglalásával zárul.