Hárman párban A szülő és a terapeuta együttműködése a gyermekterápiában
Az írás a gyermekterápia nélkülözhetetlen és kulcsfontosságú részterületével, a szülőkkel folytatott munkával foglalkozik. Röviden kitér arra a szemléleti változásra, amely a gyermekterápiát a kezdetektől a mai napig jellemezte: a gyermeki játékot értelmező semleges gyermekterapeuta figuráját mára egy olyan terapeuta képe váltotta fel, aki a terápiás kapcsolatot személyisége révén, a pácienssel kölcsönösen alakítja, és a kapcsolatot a terápiában felhasználja. A szerzők ebben az általuk is használt keretben a szülőkonzultációk különböző jellemzőit – jellegzetes erőforrásait és buktatóit – mutatják be, amelyekkel az Ego Klinikán végzett munkájuk során rendszeresen találkoznak. A téma feldolgozása során a cikk a terápiás műhely szemléletébe és gyakorlatába is betekintést nyújt, a szülőkonzultációk bemutatni kívánt sajátosságait pedig esetrészletekkel teszi érzékletesebbé. Olyan kérdésekre keresi a választ, mint: Mi a szülőkkel folytatott munka célja? Milyen motivációval érkezhet a szülő? Mit jelent a titoktartás ebben a hármas helyzetben? Miben különbözik a serdülők szüleivel folytatott konzultáció?
Kulcsszavak: szülőkonzultáció – interszubjektivitás – gyermekterápia – serdülő terápia – titoktartás – terápiás motiváció