Két vallásos páciens egzisztenciális krízise – a hit megrázkódtatásai és az igazi szelf felszínre kerülése. Lucia, F., Secchi, C., IJP (2015) 96: 993-1011 A vallásos hit ritkán tárgya pszichoanalitikus szemléletű esettanulmánynak. Fattori és Secchi közös írása ráadásul egzisztenciális krízissel, hitbéli megrázkódtatásokkal és az igazi szelf felszínre kerülésével is igyekszik felkelteni az olvasó figyelmét. A tanulmányban ismertetett két esetrészlet izgalmasan mutatja meg, hogy az egyéni hitrendszer hogyan ágyazódik be a személyiségbe, majd azt, hogy a hit megingása hogyan teszi billenékennyé ugyanazt a pszichés szerveződést. Eleinte elvarázsolt az esetismertetések és a hivatkozott irodalmak szuggesztivitása, később ugyanezt inkább hatásvadásznak éreztem. A megszokottnál terjengősebb írás viszont mindvégig érdekesnek, letehetetlennek bizonyult és a téma továbbgondolására késztetett.</p><p>A tanulmány meggyőzően mutatja be, hogy a hit elvesztésének krízisében – hasonlóan más traumatikus krízisállapothoz – a mindaddig belső egyensúlyt biztosító személyiségstruktúra összeomlik, és az átmenetiséggel járó üresség (tartalom-nélküliség) diffúz és szenvedtető, ezért nehezen viselhető élményének megélésére késztet. Ugyanakkor épp ez a struktúra-nélküliség teszi lehetővé (az addig háttérbe szorult) igazi szelf számára, hogy felszínre kerülhessen, és egy új, stabilabb hitrendszer részévé válhasson.</p><p>A szerzők a krízisállapotok negatív, a személyiség szétesését előidéző élményeivel párhuzamosan kiemelik a pszichés összeomlás pozitív aspektusait is, felidézve az olvasóban azt a köztudott, de mindig újként megélt tapasztalatot, hogy nem a traumatikus élmény számít, hanem az, hogy azt hogyan dolgozzuk fel, hogy tudunk-e vele mit kezdeni vagy sem. Új struktúra csak a régi időleges összeomlása révén szerveződhet: vagyis a fejlődéshez, progresszióhoz hozzátartoznak a regresszív állapotok is. A fejlődés – bár sokszor szeretnénk annak látni – nem lineáris. A terápiás folyamat során a regressziók, dezintegrációk, átmeneti pszichotikus állapotok a belső átrendeződésen túl az újrakezdést is jelezhetik, ahogy ez a tanulmányban bemutatott két, különböző integritású páciens esetében is történt. Az alábbiakban a két eset és az esetelemzések összefoglalóját olvashatják. A szerzők által hivatkozott irodalmakból szubjektív szempontok alapján válogattam.