Személyes identitás és szakmai személyiség
Írásomban egy, a nemzetközi pszichoanalízis főáramától talán kissé távolabb eső megközelítés, a kölcsönösségre nyitott beállítódás (coparticipant inquiry) ismertetésén keresztül keresem a választ arra a kérdésre, hogy az analitikus személyisége mennyire játszhat szerepet a terápiák folyamatában, illetve hogy az analitikus identitás miként viszonyul a személyes identitáshoz. Rövid kultúrtörténeti reflexió után Erikson (1950, 1956) és
Kernberg (1966, 2006) identitás-fejlődésre vonatkozó elméleteit foglalom össze, majd Fiscalini (2004) monográfáját alapul véve beszélek az analitikus szelf, az úgynevezett persona (Levine 2007) szerepéről a különböző analitikus megközelítésekben: nem-részvevő megfigyelő, résztvevő megfigyelő és kölcsönösségre nyitott megfigyelő. Kitérek az analitikus képzés identitást érintő vonatkozásainak néhány fontosabb szempontjára is. A
gondolatmenetet egy esetrészlet illusztrálja.