Szenvedély, szadizmus és tárgyvesztés a filmvásznon és a filmnézőben

Tanulmányunkban a szenvedély, illetve a kapcsolódó szadizmus és tárgyvesztés témáit művészetpszichológiai megközelítésben vizsgáljuk: Alfred Hitchcock Szédülés című filmjét és a film nézőre gyakorolt hatását elemezzük. Hitchcock a Szédülés keletkezésének körülményeiről vallva a „romantikus megszállottság” ábrázolásának meghatározó szerepét emeli ki, amely hátterében a pszichoanalitikusan orientált flmértelmezők (például
Mulvey, Gabbard, Žižek, Palombo, Saito, Spoto, Wood, Brown, Berman) kiemelkedő lélektani motívumokként a szadizmus és a tárgyvesztés jelentőségét hangsúlyozzák. Tanulmányunkban egyrészről összefoglaló jelleggel ismertetjük a film különböző pszichoanalitikus elemzéseit, másrészről bemutatjuk a filmnek a néző személyiségprofiljára és emocionális állapotára gyakorolt hatását vizsgáló empirikus kutatásunkat. A befogadás-vizsgálat során a filmnézők személyiségműködésének a film megtekintése előtti és utáni állapotát Szondi-teszttel, illetve az Állapot-Vonás Kérdőív (STPI) és a Diszkrét Emóciók Kérdőív (DES) Állapot Skáláival mértük, és azt feltételeztük, hogy a szadizmusra és a tárgyvesztésre jellemző tendenciák és érzelmek – agresszió, destrukció, magány, kapcsolatnélküliség, düh, megvetés, ellenségeskedés, szorongás, szomorúság, depresszív állapot – a
filmélmény hatására gyakoribbá, illetve intenzívebbé válnak a nézők személyiségműködésében. Hipotézisünk részben igazolódott be, eredményeink alapján a nézők személyiségprofiljában a szadizmus vonatkozásában jelentek meg az elvárásokkal egyező irányú
változások, míg a néző emocionális állapotát tekintve – a megvetés kivételével – a szadizmusra és tárgyvesztésre jellemző valamennyi vizsgált érzelem intenzitásában azonosítható volt a hipotézisnek megfelelő változás.