Önéletrajzi emlékezet és narratív perspektívaváltás Ferenczinél és a mai terápiás gyakorlatban
Cikkünkben a pszichoanalitikus ülésen megvalósuló narratív konstrukció emlékezeti folyamatait tárgyaljuk. Ezzel kapcsolatban azt szeretnénk bemutatni, hogy miként lehet a különféle emlékezeti típusok, szintek közötti mozgás, navigálás eszköze a narratív perspektívaváltás (továbbiakban: NP váltás). Vizsgálatunk másik fő kérdésfelvetése, hogy a terapeuta közbeszólásai, kérdései, intervenciói hogyan járulnak hozzá az emlékek átalakulási folyamataihoz, konkrétan: a terapeuta perspektívaváltásai hogyan befolyásolják az emlékek újraírásának folyamatát a pszichoanalitikus gyakorlatban. Kiindulópontunk Ferenczi Sándor egyik terápiás módszere, amit a Felnőttek „gyermekanalízise” című munkájában fejt ki. Ebben az írásában Ferenczi a regresszióban lévő, őt nagyapának szólító páciensének mondataira egy hirtelen ötlettől vezérelt reakciójában eljátssza a nagyapa szerepét. Írásunk második felében az analitikus ülések szövegéből vett példáinkon keresztül szemléltetjük, hogy ezt a módszert vagy ennek változatait ma is alkalmazzák gyakorló terapeuták. Példáink a Budapest Pszichoterápiás Adatbázisból valók, mely 2004 és 2006 között hangrögzített két terapeuta-páciens diád üléseit tartalmazza. A lejegyzett szövegekből öt ide illő részletet idézünk, melyeket a NP váltások szempontjából kódoltunk le. A szövegrészletek segítségével kvalitatív elemzési módszerekkel bemutatjuk, hogy milyen technikákat alkalmazva léphet be az analitikus a kliens által elmondott történetek világába azáltal, hogy befejezi a kliens mondatait, megismétli azokat, vagy egyes szám első személyben fogalmazva átveszi a kliens szerepét. Vizsgálatunkból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a narratív perspektívaváltás eszközei fontos szerepet játszanak az analitikus intervenciók megformálásában, mivel ezek a váltások lehetővé teszik a különféle emléktípusok közötti mozgást, ami az asszociációs munkára is hatással van. A Ferenczitől idézett részletben az analitikus a NP szempontjából az úgynevezett „pszeudo-diegetikus” pozícióban interveniált, ami máig gyakorlat az analitikus munkában.