Kreatív tér a művészi és a pszichoterápiás folyamatokban

Cikkünk a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület XXI. Konferenciájának keretében zajlott interdiszciplináris műhelymunka gondolataira építve született. Horváth Rita teoretikus írása az irodalomelméletben alapfogalommá vált defamiliarizáció koncepcióját vizsgálja meg új szempontok szerint, és illeszti az alkotó – és főleg a kész műalkotást befogadó – folyamatok közé. Zana Katalin erre reflektálva a pszichoterápia kontextusába helyezi a
defamiliarizáció fogalmát, minek eredményeképp újraértelmezhetővé válnak egyes pszichoanalitikus alapfogalmak (például az „itt és most” és a „találkozás pillanata”), illetve Ferenczi munkásságának néhány fontos aspektusa (például a kölcsönös analízis). Mindehhez kapcsolódik Szőke Katalin írása a művészi (elsősorban a zenei) és a terápiás alkotófolyamat potenciális teréről és a termékeny bizonytalanságról. Lezárásként közös gondolatainkat fogalmaztuk meg a kreatív terapeutai attitűdről.