A pszichoanalitikus terápiák történetében és napi gyakorlatában nem ritkák a legkülönbözőbb határsértések. Írásunkban a szexuális határsértések kérdését járjuk körül. A róla való szakmai gondolkodás gyakran leegyszerűsítő és differenciálatlan. Egyes analitikus szerzők úgy találják, hogy az aktuális nemzetközi szakmai közhangulat nem kedvez a szexualitásról való gondolkodásnak, mintha a téma érdektelenné vált volna. Más szerzők erről eltérően vélekednek, a téma megítélése nem egységes.
Az amerikai és angliai önbevallásos prevalencia-vizsgálatok szerint a páciensek és terapeutáik (pszichiáterek, pszichológusok, szociális munkások) közötti szexuális kontaktus incidencia aránya 7-12%. Celenza és Gabbard, a témával kimerítően foglalkozó amerikai pszichoanalitikusok vizsgálatai és adatai szerint a határsértésre leghajlamosabb, legveszélyeztetettebb terapeuták karrierjük középidejében járnak, izoláltan, sok nehéz patológiájú pácienssel dolgoznak, miközben magánéletükben gyakran kapcsolati problémákkal küzdenek. Tapasztalati és elméleti szakértők szerint a szaktudás és az etikai normák ismerete nem véd meg. Talán az analitikusok, a terapeuták alábecsülik saját csábíthatóságukat? A súlyos határsértés nemcsak a terápiás kapcsolat résztvevői számára ártalmas, hanem mérgező hatása továbbterjed a szakmai közösségben.
A cikk ezt a nagyon érzékeny, elhallgatott és sérülésveszélyes témát közelíti meg pszichodinamikai, gyakorlati és etikai aspektusokból.