A tárgykontúr viszontagságai az interszubjektív kapcsolati térben
Tanulmányomban azt kívánom vizsgálni, hogy az interszubjektív térben hogyan alakulnak az analizált belső tárgyainak kontúrjai a tárgykapcsolat-elmélet értelmében, azaz a páciens narratívájának mely szereplői nyernek erős kontúrt és melyek határai mosódnak el vagy maradnak kontúrhiányosak, valamint melyek tűnnek elő a pszichoanalitikus munka folyamán. Szeretném kideríteni, hogy egyfelől a tárgy-kontúr, illetve annak
hiánya miként jelzik a személyiség szerveződési módját, mennyiben utalnak a korai kapcsolat működésmódjára, milyen kapcsolati mintázatokat hoznak létre, s hogyan fedezhetők fel általuk az analizált határkezelési módjai. Másfelől azt kívánom követni, hogy a tárgy-kontúr, vagy a kontúr-hiány milyen áttételi folyamatokat indítanak el a pszichoanalízis / analitikus pszichoterápia szereplői között. Tapasztalataim szerint az összetapadás, a megmutatás és elrejtés, valamint a szenvedély, sőt a közöny dinamikája is leképeződik egyes analitikus párosok viszonyában, és alakot ölt egy-egy analitikus páros tudattalan interszubjektivitásában, amelyet Ogden (2004) analitikus harmadiknak nevez. Ebben az interszubjektív kontextusban kívánom a tárgy-kontúr kérdését megvitatni analitikus esetrészletek – vignetták – elemzése segítségével.