Jelentős feszültség van az analitikus módszer elmondásának egyszerűsége és kompetens elsajátításának sokéves folyamata között. Az analitikus képzést a többség nem pszichoterápiás karrierje kezdetén, hanem érett, gyakorlott terapeutaként választja. A szerző felteszi a kérdést, hogy miért vág bele valaki ebbe a jelentős elköteleződést, befektetést kívánó
képzésbe? Mit vár tőle? Melyek az analitikus kompetenciák, és mire használhatók? Megéri-e analitikussá válni?
A kompetencia-alapú megközelítés kutatások tárgyává vált, s segít jobban megérteni
az analitikus képzést, az analitikus működésmódot. Az előretudás-vezérelt beállítódással
szemben az analitikusság a nemtudás-vezérelt attitűdre épül. Ennek elsajátítása a megszokott szakmai kapaszkodók elengedését kívánja. A munkamód sajátosságai a terápiás
mikrofolyamatok vizsgálatával érthetők meg jobban. Kiemelt szerepe van az önanalízisnek, valamint a mikrofolyamati működésben is érvényesülő etikai megalapozottságnak.
A szerző álláspontja szerint az analitikus kompetenciák igen széles körben használhatók hatékonyan. Az a véleménye, hogy a korábban hangoztatott krízis helyett csendes
változás zajlik a pszichoanalízisben, s számba veszi ennek jelenségeit a technikaelméletben, képzésben, analitikus szervezeti működésben.