A szelf, a szenvedély és a hatalom – A szenvedély és közöny dinamikájának megjelenése a klinikai helyzetben az egyéni és társadalmi folyamatokon keresztül

Az intrapszichés terület csak nehézségek árán illeszthető a társadalmi folyamatok szintjéhez, ezért mindig kihívást jelent a pszichoanalízis számára e kapcsolódási lehetőség vizsgálata. A klinikumban megkerülhetetlen kérdés a páciens és analitikusa társadalmi kérdésekkel kapcsolatos beállítódása. Ennek érintése mindkét fél számára megterhelő, mivel mindketten egyszerre részesei ennek. Mindez hatást gyakorolhat a terápiás folyamatra,
ugyanakkor e társadalmi hatások nehezen észrevehető hátterét adják a páciens-analitikus terápiás kapcsolatnak. Ennek dinamikája olyan, mintha a terápiás helyzeten belüli terápián kívüli találkozásra kerülne sor.
A pszichoanalízis céljai között szerepel az egyének segítése az autonómiához nélkülözhetetlen szelf-refektivitás elérésében. A klinikumban ismételten felmerülő dilemma, hogy függetlenítheti-e magát az egyén a túlterhelő kapcsolatoktól, társadalmi szinten pedig a szenvedélyesen elfogadott, vagy elutasított túlterhelő hatalomtól, és vajon hogyan alkothatja a szelf-refektivitás akadályát a társadalmi folyamatokkal szemben tanúsított közöny.
A tanulmány amellett érvel, hogy a társadalmi traumákat kötődési traumák emelik be az egyén mentális világába. A politikai aktivitás és a vezetőkkel történő azonosulás az egyén mentális egészségét szolgálja, mivel korrekciós lehetőséget biztosít az egyéni szelf-fejlődés területén. A társadalmi folyamatok több szinten hatást gyakorolnak az egyén mentális fejlődésére, ezért feltételezhető, hogy a terápiás folyamat – nyíltan vagy
rejtetten – mindenképpen érinti a mentális folyamatok szociális dimenzióját. Ez lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a pszichoanalízis segítse az egyént abban, hogy „elég jó polgár”-rá válva rátaláljon személyes örömeire egyéni és társadalmi szinten egyaránt.