Az analitikus szubjektivitása. A kölcsönös analízistől a viszontáttétel közléséig

A dolgozat a pszichoanalitikus technikát érintő kortárs viták egyikét, a viszontáttételi érzések páciensekkel történő megosztásának problémáját járja körül. Az analitikusok évtizedek óta kiemelten támaszkodnak a viszontáttételi érzéseikre az értelmezéseik megfogalmazásában, de jelentős részük szükségtelennek és károsnak is tekinti annak feltárását a páciensei előtt. Kitartanak a hagyományosan semleges, anonim analitikus attitűd mellett, a pszichoanalitikus helyzet aszimmetrikus voltára hivatkozva. A brit tárgykapcsolati analitikusok és az észak-amerikai interszubjektív – kapcsolati iskola képviselői különböző mértékben, de megengedhetőnek és szükségesnek tartják – különösen borderline típusú páciensek kezelése esetén – a viszontáttétel megmutatását. A vita már Ferenczi Sándor „kölcsönös analízis” technikája kapcsán is élesen felvetődött. Esetvignetták segítségével
tekinthetünk bele néhány, az önfeltárást (self-disclosure) különböző mélységben alkalmazó analitikus módszertanába és összefoglaljuk az ellene és mellette szóló érveket.