Ami a hasban történik és elmondhatatlan – álom és szomatizáció összefonódása
A tanulmány a testi tünetképzés és az álmok kapcsolatát vizsgálja egy pszichoterápiás eset elemzésén keresztül. A szomatizációt olyan, eredendően kapcsolati történésnek tekintem, melyben az önreflexió és nyelvi kifejezhetőség egyaránt korlátozott. A pszichoterápia potenciális terében az álmok válnak az érzelmek hordozóivá, kifejezőivé. A tünetek és az élettörténet összefonódása, a traumatizáció így válik követhetővé a számomra. A korai
kötődési helyzet érzésvilága él tovább a testérzésekben, a közelmúlt traumája az anyával való küzdelem procedurális emlékeit mobilizálja. A páciens a pszichoterápiás folyamat során átéli, hogy álmai által képes beszélni érzelmeiről, és képes biztonságot megélni a potenciális térben. A néma testi tünetek után olyan nyelvet talál, mely megszólaltatja a hasi panaszok és a pánik világát.