Trauma és szelf-narratíva: Gyerek holokauszt-túlélők tanúvallomásainak interdiszciplináris elemzése

Absztrakt: 

A szerzők gyerek holokauszt-túlélők nem sokkal a felszabadulás után adott tanúvallomásait elemezve arra keresik a választ, hogy milyen hatással lehet az egyénre a vallomástétel. Két tanúvallomás elemzésével megmutatjuk, hogy bizonyos esetekben az emlékezés lehet gyógyító hatású, de a rosszul időzített vagy nem megfelelő környezetben, illetve kontextusban történő szembenézés vezethet a szelf-struktúra fellazulásához, és potenciálisan retraumatizáló hatású lehet. Arra az előfeltevésre építve, hogy a szöveg többféle módon – de különösen a szelf-narratíva szerkezeti jellegzetességei által – utal a szelf működésére, a szelf-koherenciára, valamint a szöveg inkoherenciája a szelf inkoherenciáját jelölheti, a vallomások szövegeinek mély interdiszciplináris – történelmi, irodalmi, nyelvészeti és pszichológiai szempontú – elemzésével következtetünk a tanúságtévőben zajló lelki folyamatokra. Törekszünk továbbá a tanúvallomás-tétel dinamikájának mélyebb megértésére is. Az irodalmi, nyelvtani-stilisztikai szövegelemzés sokban hasonlít a mindennapi pszichoterápiás munkához: Figyeli a szöveg töréspontjait, ugrásait, a kódolt jeleket, és ebből következtet a nem tudatosan szavakba öntött tartalmakra, traumákra. Lényeges különbség azonban, hogy míg a terápia során a terapeuta folyamatos visszajelzést kap arról, hogy értelmezése miként hat a páciensre, és a végső értelmezés kettejük közös munkájának eredménye, addig az irodalmi, nyelvtani-stilisztikai szövegelemzésben ilyen aktív visszajelzés nem lehetséges. Az irodalmár-értelmező kizárólag a szöveg „pillanatfelvételére” és egyéb külső, például történeti forrásokra támaszkodva von le következtetéseket. Ebből a szempontból tehát a mi elemzésünk inkább számos pszichológiai értelmező módszert is alkalmazó irodalmi szövegelemzésre hasonlít, amely ebből adódóan az általunk adott értelmezés mellett, egyéb értelmezéseknek is teret ad. A pszichoterápiás folyamat egyik legfontosabb célja, hogy terapeuta és páciens közösen teremtsen egy, az én számára vállalható új szelf-narratívát; vagyis struktúrateremtő szerepe van. Bár a figyelő másik (interjúkészítő, terapeuta, stb.) jelenléte nélkül zajló vallomástételkor magának az írásnak, azaz a megfogalmazásnak is van struktúrateremtő szerepe, úgy tűnik, ez nem mindig elegendő, és gyakran nem tudja a káros következményeket, az esetleges retraumatizációt megakadályozni. Ennek a jelenségnek az az elsődleges oka, hogy az egyedül, vagy nem megfelelő másik jelenlétében tanúskodó elbeszélő döntően csak saját magára, meglévő belső tárgykapcsolataira és védekező mechanizmusaira hagyatkozhat. Amennyiben a tanúságtévő szelf-élménye, a szelf-koherencia súlyosan sérült (ami traumák esetében nagyon gyakori), a tanúságtétel, az emlékezés retraumatizálóvá válhat.

A teljes tanulmány csak előfizetők számára olvasható! Az előfizetéshez regisztráció és bejelentkezés szükséges. Bejelentkezés után elő lehet fizetni azonnal online Paypal számláról vagy az alábbi megrendelőlap kitöltésével, átutalással. Utóbbi esetben meg kell várni, hogy az adminisztrátorunk aktiválja az előfizetést és csak utána lehet, bejelentkezés után olvasni az online tartalmakat. Az adminisztrátorral közvetlenül ide kattintva vehető fel a kapcsolat.